Jn 4,31-34.
Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32 Ő pedig monda nekik: Van nekem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok.
33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-e neki valaki enni?
34 Monda nekik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Mit ettél tegnap? Mit eszel ma? Az evés nap, mint nap kíséri életedet. Van, akit aggodalommal tölt el, van, akinek szükséges rossz, s van, aki örömét leli abban, ha rágondol. De enni mindenki eszik, mert különben nem élne.
Mit ettél tegnap? Ha visszagondolsz rá, talán eszedbe jut néhány fogás, falat, vagy harapás. De amúgy – néhány különleges esettől eltekintve – általában elfelejted.
Mit eszel ma? (Lehet, hogy már tervezed, lehet, hogy jó érzéssel gondolsz vissza rá, amit már bekebeleztél.)
Mit evett itt az Úr? A tanítványok csodálkoztak – nem volt ennivalójuk, és mégis azt mondja, evett? Mit ettél ma?
„Az én eledelem az, hogy Annak akaratát cselekedjem, Aki elküldött engem, és az Ő dolgát (munkáját – gör: ergon) elvégezzem.” S utána az Úr Jézus: a MENTÉSRŐL beszél. Arról, amit néhány perccel korábban is tett.
Nem volt „nagyszabású evangélizáció”, hanem személyes beszélgetés, figyelem a Szent Szellemre, Aki kijelentést adott, és végül egy ember megmenekült. (Utána az összes ismerősét hozta az Úrhoz – ez is velejárt, de ez már a következmény.) Amit az Atya elé hozott, azt tette meg. Aznap, amikor eléhozta. Evés, ivás helyett is. Fáradtsága ellenére. Szomjúsága ellenére is. És betöltötte. Örömmel. Mert Isten munkájának – akaratának – öröme van, ami betölt, ha elvégzed azt.
Mit fogsz enni ma?
32 Ő pedig monda nekik: Van nekem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok.
33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-e neki valaki enni?
34 Monda nekik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
Mit ettél tegnap? Mit eszel ma? Az evés nap, mint nap kíséri életedet. Van, akit aggodalommal tölt el, van, akinek szükséges rossz, s van, aki örömét leli abban, ha rágondol. De enni mindenki eszik, mert különben nem élne.
Mit ettél tegnap? Ha visszagondolsz rá, talán eszedbe jut néhány fogás, falat, vagy harapás. De amúgy – néhány különleges esettől eltekintve – általában elfelejted.
Mit eszel ma? (Lehet, hogy már tervezed, lehet, hogy jó érzéssel gondolsz vissza rá, amit már bekebeleztél.)
Mit evett itt az Úr? A tanítványok csodálkoztak – nem volt ennivalójuk, és mégis azt mondja, evett? Mit ettél ma?
„Az én eledelem az, hogy Annak akaratát cselekedjem, Aki elküldött engem, és az Ő dolgát (munkáját – gör: ergon) elvégezzem.” S utána az Úr Jézus: a MENTÉSRŐL beszél. Arról, amit néhány perccel korábban is tett.
Nem volt „nagyszabású evangélizáció”, hanem személyes beszélgetés, figyelem a Szent Szellemre, Aki kijelentést adott, és végül egy ember megmenekült. (Utána az összes ismerősét hozta az Úrhoz – ez is velejárt, de ez már a következmény.) Amit az Atya elé hozott, azt tette meg. Aznap, amikor eléhozta. Evés, ivás helyett is. Fáradtsága ellenére. Szomjúsága ellenére is. És betöltötte. Örömmel. Mert Isten munkájának – akaratának – öröme van, ami betölt, ha elvégzed azt.
Mit fogsz enni ma?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.