Mivelhogy ragaszkodik hozzám… felmagasztalom őt… és
megdicsőítem őt.
- Zsoltárok 91,14. 15.
Én inkább kívánom magamnak az Istentől való
felmagasztalást, mint bármilyen dicsőséget, amit e világ felkínálhat.
Mesélnek egy történetet Napóleonról, miszerint egy nap,
amint éppen seregszemlét tartott, a lova egyszer csak megbokrosodott. Egy
fiatal közlegény előrelépett, megfogta a ló kantárát, és lecsillapította az
állatot. Napóleon azt mondta: „Köszönöm, kapitány.” És ezzel a közlegény
kapitánnyá lépett elő. A többi tiszt azonban nem fogadta be a fiatalembert. Ők
érdemeik alapján kapták a rangfokozatukat, neki viszont úgy ajándékozták.
Napóleon észrevette ezt, és elrendelte a hadsereg teljes díszszemléjét. A
fiatalembert lóra ültette maga mellett, és együtt lovagoltak ki a
gyakorlótérre. A többi tiszt ezek után azt kezdte mondogatni: „Ez az ember
Napóleon kegyeltje.” És elkezdték keresni a kegyeit.
Lehet, hogy a világ nem tudja ezt, de közeleg az idő,
amikor meg fogja tudni, hogy mi a királyok Királyának és az urak Urának vagyunk
a kegyeltjei. És akkor majd azt kívánják, hogy bárcsak keresték volna a
kegyeinket. Maga Jézus mondta: „Aki győz, megadom annak, hogy az én
királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az Ő
királyiszékében.” (Jel. 3,21)
Jézus kegye messze felülmúlja és túlragyogja mindazt,
amit e világ adhat.
Megvallás: Mivel ragaszkodom Istenhez, Ő felmagasztal
engem, Ő megdicsőít engem. Én a királyok Királyának és az urak Urának vagyok a
kegyeltje. Kegyeltje vagyok annak az Istennek, aki több mint elegendő.
/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.