ISTENBEN HISZEK, DE JÉZUSSAL NEM TUDOK MIT KEZDENI 1. rész

Wilhelm Busch: Jézus a mi sorsunk

Látják, egy ilyen idős lelkész, mint én, aki egy életen át egy nagy városban szolgált, az évek folyamán állandóan ugyanazokat a megjegyzéseket hallja. Az egyik: »Hogyan engedheti meg Isten mindezt?« Egy másik: »Káin és Ábel testvérek voltak. Káin agyonütötte  Ábelt. Honnan vette Káin a feleségét? «Az egyik legkedveltebb szólam: »Lelkész úr, ön mindig Jézusról beszél. Ez fantasztikus! Hiszen így teljesen mindegy, hogy milyen vallású valaki. Fő dolog,

hogy az ember tisztelje a Magasságost, a Láthatatlant«

Ez csak világos, nem? Ugyanezt mondta nagy honfitársam, Goethe – ő is frankfurti –: »Minden az érzés! A név csak hang és füst …« – Hogy mi Allahot, Buddhát, a sorsot vagy egy ›Felsőbb Lényt‹ mondunk, az teljesen mindegy. A fő dolog az, hogy egyáltalán legyen valamilyen hitünk. Fanatizmus lenne, ha pontosabban meg akarnánk határozni. Ugye, önök közül is sokan így gondolják?

Még szinte látom magam előtt azt az idős hölgyet, aki ezt mondta nekem: »Jaj, lelkész úr, maga mindig csak Jézusról beszél! Hát nem maga Jézus mondta-e: ›Az én Atyámnak házában sok lakóhely van‹? Ott mindenki elfér!

«Barátaim, hát ez óriási becsapás!

A berlini Tempelhof repülőtéren történt. Mielőtt a repülőhöz mehettünk, át kellett jutnunk az útlevélvizsgálaton. Előttem állt egy úr – szinte még most is látom, olyan két méter magas lehetett, hóna alatt egy nagy pokróccal –, sietve nyújtotta oda útlevelét a hivatalnoknak.

De az így szólt: »Egy pillanatra! Az ön útlevele lejárt!

«Az úr így válaszolt: »Ugyan, ne legyen már olyan kicsinyes!

Fő, hogy van útlevelem!« –

 »Nem! – mondta a hivatalnok határozottan –, ›fő‹ hogy érvényes útlevele legyen!«

Ugyanígy van ez a hittel is. Nem arra van szükség, hogy általában higgyek, vagy legyen valamiféle hitem. Így mindenki hisz.

Valaki ezt mondta a múltkor: »Én azt hiszem, hogy egy kiló marhahúsból jó húslevest lehet főzni.« Hát ez is hit, csak nagyon gyatra. Ugye megértik? Nem azon fordul meg a dolog, hogy valamiféle hite van-e, hanem azon, hogy valódi hite legyen, olyan hite, amiből élni lehet akkor is, ha nagyon sötét lesz; amely megtart a legnagyobb kísértések között is. Olyan hite legyen, amely elég a meghaláshoz is. A halál hitünk valódiságának nagy próbája!

Csak egyetlen igazi hit létezik, amellyel valóban élni és meghalni lehet, és ez: az Úr Jézus Krisztusban, az Isten Fiában való hit.

Maga Jézus mondta: »Az én Atyám házában sok lakóhely van.

«De csak egy ajtó van Isten lakóhelyéhez: »Én – Jézus – vagyok az ajtó, ha valaki énrajtam megy be, megtartatik.«

Jézus az ajtó! Tudom, ezt nem szívesen hallják az emberek. Istenről órák hosszat lehetne vitatkozni. Az egyik ember így képzeli el Istent, a másik amúgy. De Jézus nem vitatéma. Azt mondom önöknek: csak a Jézus Krisztusban, az Isten Fiában való hit a megmentő és üdvözítő hit, amivel élni és meghalni is lehet!

Egy kis élményemmel szeretnék rámutatni arra, hogy milyen nevetségesnek tartják az emberek ezt a hitet. Nyugodtan nevethetnek rajta.

Évekkel ezelőtt történt. Egyszer, amint Essenben valahová mentem, két férfi állt a járdán, nyilván bányászok. Amint közelebb érek, az egyik köszön: »Jó napot, lelkész úr!«

Odalépek hozzá: – »Ismerjük egymást?« Ekkor nevetve odaszól társának: –

»Ez Busch lelkész. Egész rendes fiú!« – »Köszönöm« – mondom.

Ő pedig így folytatta: – »Csak sajnos, van egy bogara!« Felindultan visszakérdeztem: – »Micsoda? Egy bogaram? Miféle bogaram?« Ekkor elismétli: – »Valóban, a lelkész úr egészen rendes fiú!

Csak folyton Jézusról beszél!«

 – »Ember! – kiáltom örömmel –, ez nem bogár! Száz év múlva maga már az örökkévalóságban lesz, és akkor minden attól függ majd, hogy megismerte-e Jézust. Tőle függ, hogy a pokolban, vagy a mennyben lesz-e. Mondja, ismeri

Jézust?« – »Látod – fordul nevetve társához –, már megint kezdi.«

Hát most megint ezzel kezdem! Van egy Ige a Bibliában, amit szeretnék az elején idézni: »Akié a Fiú, azé az élet.« Ön tanult az iskolában Jézusról, de Ő még nem az öné! »Akié az Isten Fia … Hallja? … Akié! – azé az élet« – itt és az örökkévalóságban. »Akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.– Ezt Isten Igéje mondja! Ismeri ezt a közmondást: »Akinek van, annak van!«

Pontosan erre utal ez az Ige is. Szeretném önt rábírni – saját érdekében –, hogy fogadja szívébe Jézust, és adja neki az életét. Nélküle  csak nyomorúság az élet!

Megmondom, miért Jézus az egyetlen kincs, és miért csak a Jézusban való hit az egyetlen valódi hit. Vagy inkább hadd fejezzem ki így egészen személyesen: el szeretném mondani önnek, miért van szükségem Jézusra és én miért hiszek Benne.

Folytatás következik: