Ige: A boldogok:

 „Boldogok, akik sírnak, szomorkodnak és keseregnek, és gyászolnak: mert ők megvigasztaltatnak, mert meg fogják vigasztalni őket* (Mát. 5,4)

*Mert az Úr Jézusban beteljesedett a prófécia: „Az Úr Isten Szelleme van és nyugszik én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek, az alázatosaknak örömöt mondjak, örömhírt vigyek. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást és szabadon bocsátást. Hogy hirdessem az Úr jókedvének és kegyelmének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját. Megvigasztaljak minden gyászolót. Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet, vagyis fejdíszt a hamu helyett, örömnek kenetét, azaz illatos olajat a gyász, vagyis a gyászfátyol helyett, dicsőségnek palástját, és öröméneket a csüggedt lélek, és a csüggedés helyett. Hogy igazság, vagyis megigazulás fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, ültetvényének, az Ő dicsőségére, akik őt ékesítik!” (Ésa. 61,1-3)

 „Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira, az élet vizének forrásaihoz viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,17)

És: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással, és ujjongva aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova,  vigadozással jő elő, kévéit emelve.

(Más fordítás: Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza” (Zsolt. 126,5-6)

Ezért mondja az Úr Jézus tanítványainak, hogy: „Boldogok vagytok ti, kik most éheztek: mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok” (Luk. 6,21)

„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést, vagyis az Istenhez való visszafordulást szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez” (2 Kor. 7,10)

A megtérés – vagyis a céltévesztés felismerésének és megvallásának – eredményét mutatja be az Ige Dávidon keresztül: „Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elengedte, és elvette a te bűnödet, azaz: a te céltévesztésedet, nem fogsz meghalni” (2 Sám. 12,13).