John Paul Jackson: Elfogadottság és prófétai tekintély

Az 1980-as évek elején Isten mondott nekem néhány dolgot a jövőről. Ezek ma teljesednek be, de 30 évvel ezelőtt nem voltam még befolyásos ember. Senki sem figyelt rám. Akkoriban még az üzleti életben mozogtam. Hétvégi alkalmakon, vagy keresztény üzletemberek találkozóin beszéltem, és sok kritikát kaptam amiatt, hogy nem rendelkeztem még azzal a hitelességgel, ami ahhoz kellett, hogy az emberek el is higgyék, amit mondok. Azt gondoltam, azért kapok Istentől kijelentést, mert el kell mondanom másoknak. Nem értettem, hogy Ő engem tanított. Később egy szép napon, amikor már hiteles voltam az emberek szemében, már úgy tudtam elmondani, amit kaptam, hogy az emberek el is hitték nekem.

Isten olyan dolgokra kezdett tanítani több mint 30 évvel ezelőtt, amiket most már értek, és gyakorlatba is tudok ültetni. Nem vethetjük meg azt a kiképzési folyamatot, amit Ő végez az életünkben, mert még akkor is, ha keménynek tűnik, végeredményben a hasznunkra lesz. "Mert aki megvetette a kis dolgok napját..." (Zakariás 4:10) Amikor úgy kapunk valamilyen kijelentést Istentől, hogy még nem rendelkezünk azzal az elfogadottsággal vagy képességgel, hogy kellően foglalkozni tudjunk azzal, akkor nem feltétlenül azért kapjuk a kijelentést, hogy azonnal tegyünk valamit érte. Azért adja, hogy megtanítson valamire, és amikor tanít bennünket, az a legtöbb esetben nem arra a napra szól. Egy eljövendő napra vonatkozik. Ez lehet fél év múlva, egy év múlva, vagy akár 10 év múlva — a várakozás ideje alatt pedig megismerjük az Ő útjait.

A PRÓFÉTA SZÍVE

Azalatt a 30 év alatt, ami a kijelentések és a megvalósulásuk között telt el, valami nagyon fontos dolgot tanultam meg. A prófétai embereknek az 1 Korinthus 13:2 alapján kell élniük. Ez az igehely fémjelzi a prófétai embereket:

És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.

A világtörténelem legnagyszerűbb próféciáját is megkaphatom — és mégsem lenne semmim, ha nem volna benne a szívem. Éveket töltöttem ajándékkal rendelkező semmiként, többre tartva az ajándékomat, mint az embereket, akik felé szolgáltam. Azért szolgáltam, hogy az emberek elhiggyék, hogy ajándékom van, és nem azért, hogy reményt és változást hozzak valakinek az életébe.

Akkor kezdjük megismerni Isten útjait, amikor megértjük, hogy az irgalmasság diadalmaskodik az ítélet fölött, és hogy az Isten jósága megtérésre vezeti az embert. Ahogy fejlődünk Őbenne, rájövünk, hogy a jellem nagyobb, mint az ajándék, és hogy az a dolgunk, hogy Isten Egyházának az építésében segítsünk, és nem az, hogy betöltsünk egy pozíciót egy gyülekezetben. Ezeket a dolgokat meg kell tanulnunk. Isten útjait az életünk részévé kell tennünk.

Egy idő múltán elkezdjük megérteni az elfogadottság és a prófétai tekintély kérdését. Egy ember elfogadottságának a köre azért tud kiszélesedni, mert Isten szélesíti ki. Más szóval, csakis akkor fog kiszélesedni, ha Isten szélesíti ki. Persze megpróbálhatjuk mi magunk kiszélesíteni, de egyszerűen nem így működik. Rengeteg ember kaphat egy egyszeri meghívást, hogy szolgáljon valamelyik gyülekezetben — ami viszont igazán számít, az, ha újra meghívják az embert!

Mivel az elfogadottság olyasvalami, amit Isten hoz létre, ezért nem a mi hatalmunkban van. Nem a mi ügyességünk által alakul ki. Nem kell azon tűnődnünk, hogy Mi lesz, ha ezek az emberek nem hisznek nekem?, vagy Mi lesz, ha soha nem jön el az én időm? Nekem kell megvalósítanom ezt! Dávid azt írta: "Életem ideje kezedben van: szabadíts meg" (Zsoltárok 30:15). Amikor Istenre fordítjuk a tekintetünket, és Rábízzuk, hogy rakja össze a részleteket, akkor minden pontosan a helyére kerül. Semmi sem fog túl későn történni. Semmi sem fog túl hamar megtörténni. Élvezhetjük a kiképzés folyamatát.

~ ~ ~

Fordítás: Országh György

http://gyurinaploja.blogspot.com

Forrás: http://www.streamsministries.com/resources/the-prophetic/favor-and-prophetic-authority