Éjféltájban pedig Pál és
Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala
őket.
- Apostolok cselekedetei
16,25.
Az ének, a dicsőítés és a
hálaadás mind együtt járnak. Pált és Silást sok korbácsütéssel megverték,
börtönbe vetették, és a lábaikat kalodába zárták. Éjfélkor mégis imádkoztak és
énekkel dicsőítették Istent — hangosan. A többi fogoly hallotta őket!
A legtöbb ember hasonló
helyzetekben siránkozna és panaszkodna. Ha olyanok lettek volna, mint néhány
mai keresztény, Silás azt mondta volna: „Pál, ott vagy még?” Pál pedig azt
válaszolta volna: „Hát hol lehetnék?” Silás így panaszkodott volna: „Mit
mondjak, a hátam valami borzasztóan fáj. Nem értem, miért engedte Isten, hogy
ez megtörténjen velünk. Tudja, hogy Őt próbáltuk szolgálni és mindent
elkövettünk, amit csak tudtunk!”
Az ilyenfajta ima még beljebb
vitte volna őket a bajba — ahelyett, hogy kihozta volna! Nem Isten záratta őket
a börtönbe; az ördög tette. Van itt azonban egy igazság és útmutatás, ami
segíthet nekünk az éjféli órában — a megpróbáltatások, a próbatételek idején —
amikor jönnek az élet viharai. Ilyenkor imádkozni kell, dicsőíteni, énekelni és
hálákat adni Istennek!
Megvallás: Én dicséretet
mondok és hálát adok Istennek mindenkor. Sohasem adom át magamat az
önsajnálatnak. Én a dicsőítésnek adom át magamat mindenkor.
/Kenneth Hagin Hitünk
tápláléka napi adagokban/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.