Ige: Csak az elhívó Úr számít

 „A tekintélyesekkel pedig, - bárminők valának régen, - azzal nem törődöm, semmi közöm hozzá; nem tartozik rám. - Isten nem nézi az embernek személyét, nem személyválogató* - mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek, és semmire sem köteleztek, semmi újra nem tanítottak, és semmivel sem terheltek meg” (Gal. 2,6)

»Más fordítás: Azok, akiket valami nagynak néznek – bármilyenek voltak is egykor, nekem semmit sem jelentenek, – Isten nem nézi az ember személyét, – szóval a tekintélyesek az előttem leleplezett örömüzenethez semmivel hozzá nem járultak«**

*Már Mózesen keresztül kijelentést nyer, hogy: „Mert Istenetek, az ÚR, istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni” (5 Móz. 10,17)

Ezt igazán a zsidók a pogány százados, Kornélius házában értették meg: „Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik” (Csel. 10,34-35)

„Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd” (Róm. 2,14-15).

**Mert akiben Krisztus él, azok csak Őt hirdetik: „Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké” (1 Kor. 15,11).