Apostolok Cselekedetei 8. fejezet: A hivők üldöztetnek (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Csel. 8,1 Saulus [aki később Pál lett] pedig szintén javallta [(szüneudokeó): helyeselte, és jónak látta] az ő megöletését, vagyis [egyetértett István kivégzésével]^* És támada [(ginomai): keletkezett] azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet, vagyis [ekklészia): eklézsia, a kihívottak közössége] ellen, és mindnyájan eloszlának [(diaszpeiró): szétszóródtak] Júdeának [jelentése: dicséret, magasztalás] és Samáriának [jelentése: őrtorony, őrhegy, őrség] tájaira [(khóra): vidékeire], az apostolokat kivéve^**

*Amikor István az Úr Jézusról tesz bizonyságot, a szanhedrin tagjai: „Felkiáltván pedig nagy fenszóval [vagyis erre hangosan  (kradzó): felordítva], füleiket bédugák, [és felindulásukban egyszerre], és egyakarattal  reá rohanának; És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus [Saul, ki később Pál] nevezetű ifjú lábaihoz rakták le” (Csel. 7,57-58).

Amikor a damaszkuszi (jelentése: tevékenység, serénység) úton az Úr megszólítja Saulust, ő így felel: „És én mondék: Uram, ők maguk tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, akik hisznek vala te benned: És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, akik őt megölték. És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé” (Csel. 22,19-21).

**Az Evangélium így jutott el a pogányokhoz: „Azok, akik az István (jelentése: koszorú; megkoronázott) miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig (jelentése: pálmák országa; bíbor, bíborvörös, karmazsin), Ciprusig (jelentése: szeretet; virágzás; vörösréz) és Antiókhiáig (jelentése: bosszúálló, üldöző), de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei (jelentése: találkozás) férfi. Mikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz” (Csel. 11,19-21).

Csel. 8,2 Istvánt pedig eltakaríták [eltemették] kegyes [(eulabész): hívő] férfiak, és nagy sírást tőnek ő rajta [és nagy gyászt tartottak felette].

Csel. 8,3 Saulus pedig [csakúgy tajtékzott a kihívottak közössége ellen], és pusztítá [zaklatta, és (lümainomai lümainó): igyekezett megsemmisíteni] a kihívottak közösségét, az [(ekklészia): eklézsiát]. Házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva [(szüró): elhurcolva], tömlöczbe [(phülaké): börtönbe] veti vala

[Más fordítás: Saul meg házról házra menve mindenhová behatolt, s úgy pusztította az eklézsiát, férfiakat is, nőket is elhurcolt, hogy börtönbe vettesse őket]^*

*Az apostol minden gyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban (milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében), hogy én felette igen háborgattam (féktelenül üldöztem) az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban (népem körében) nemzetembeli sok kortársamat (a zsidó hithűségben), szerfelett rajongván atyai hagyományaimért (minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak)” (Gal. 1,13-14)

„És ezt a tudományt (ezt az utat) üldöztem mind halálig (e tanítás követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom (tanúm erre) nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz (testvérekhez), Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva (megkötözve) hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek (hogy megkapják büntetésüket)” (Csel. 22,4-5)

Mert: „Én bizonyára elvégeztem vala (én egykor elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen (mindent meg kell tennem, és) sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam (és én is ellenük szavaztam). És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,9-11)

És mégis: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (nemzetbelieknek) hirdessem a Krisztus végére mehetetlen (mérhetetlen) gazdagságát” (Eféz. 3,8)

„Ki előbb istenkáromló (rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó, az övéit), üldöző és erőszakoskodó (ember) valék: de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott pedig (és bőségesen kiáradt rám) a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem (énrajtam) mutassa meg legelőbb (elsősorban) a teljes hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik (majd) hisznek Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13-16).

Csel. 8,4 Amazok annakokáért eloszolván [(diaszpeiró): szétszóródtak], széjjeljártak [(dierkhomai): mindenhova elmentek], hirdetve a [(logoszt)] az ígét, [(euaggelidzó): az örömüzenet szavát, az evangéliumot]^*

*Beteljesítve az Úr Jézus szavát, aki azt mondta, hogy: „Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok [és fussatok, meneküljetek] a másikba…” (Mát. 10,23).

Így terjedt el az Evangélium a nemzetek között: „Azok tehát, akik eloszlottak (szétszóródtak) az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Feniciáig (jelentése: pálmák országa), Ciprusig (jelentése: virágzás; vörösréz) és Antiókhiáig, (jelentése: bosszúálló, üldöző) senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak. Voltak azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfiak (jelentése: találkozás), kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust. És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén” (Csel. 11,19-21).

Csel. 8,5 És Filep [jelentése: aki a lovakat // a testi erőt // kedveli] lemenvén Samária [jelentése: őrtorony, őrhegy] városába, prédikálja [(kérüsszó): hirdette] vala nékik a Krisztust.

Csel. 8,6 A sokaság [(okhlosz): a tömeg] pedig egy szívvel-lélekkel [(homothümadon): egyhangulag, teljes egyetértésben] figyelmeze azokra, [(proszekhó): odafigyelve, és belemerülve azokba] amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, a [(szémeion): csodákat], melyeket cselekedék.

Csel. 8,7 Mert sokakból, [sok megszállottból] kikben tisztátalan szellemek voltak, akiket [(akathartosz ekhó): szennyes, tisztátalan szellemek vettek birtokukba, elfoglalva, és hatalmukban tartva őket] nagy hangon [(megasz phóné boaó): rendkívül erős hangon] kiáltva kimenének [(exerkhomai): távoztak]. Sok gutaütött [(paralüó): szélütött, béna] és sánta [(khólosz): rokkant, nyomorék] pedig meggyógyula.

Csel. 8,8 És lőn nagy öröm, és [(khara): ujjongás] abban a városban^*

*Így teljesedett – és teljesedik be minden korban – az Úr Jézus ígérete: „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]. Új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben] nyelveken szólnak. [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).

Mert azokkal: „együtt bizonyságot tevén arról [(szünepimartüreó): és együtt tanúskodott, azaz egyesült velük a bizonyítékok hozzáadásában] az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel [(poikilosz) (dünamisz): változatos, különféle, és sokféle erőmegnyilvánulással] s a Szent Szellem közléseivel [(meriszmosz): Szent Szellemének szétosztásával] az ő akarata [(thelészisz): és elhatározása] szerint [vagyis kit úgy osztott szét, ahogy akarta]” (Zsid. 2,4).

És Samáriában bemutatja az ige, az üldözés erdményét, és jutalmát: : „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak, csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek és háborgatnak, üldöznek, sőt: akik közé beépülnek, törvény / vagy bíróság / előtt vád alá helyeznek titeket és mindenféle gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és örvendezzetek, sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok, a ti kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a mennyekben: mert így háborgatták, és üldözték, zaklatták, és vádolták a prófétákat, az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak, akik előttetek éltek” (Mát. 5,11-12).

Csel. 8,9 Egy Simon [jelentése: akit hallanak] nevű ember pedig [mint mágus] már előbb [előzőleg] gyakorolta abban a városban a (mageuó): mágiát, és varázslást folytatott, és elámította, [exisztémi: eksztázisban tartotta] Samária népét, magát valami nagynak állítván, és [magát a Nagynak nevezve]:

Csel. 8,10 Kire mindnyájan figyeltek, kicsinytől nagyig, mondván: Ez az Istennek ama nagy ereje! [Ő az Isten Hatalmasnak nevezett ereje].

Csel. 8,11 Azért figyeltek, és [hallgattak] pedig rá, [és csüggtek rajta] mert sok időn át (mageia) mágiával, és varázslásával elámította [ámulatban tartotta] őket [Más fordítás: Azért hallgattak rá, és csüggtek rajta mert már meglehetős ideje magukon kívül, eksztázisban voltak varázslásai miatt].

Csel. 8,12 De miután hittek Filepnek, aki az Isten országára, és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat, vagyis az [(euaggelidzó): Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot, örömüzenetet] hirdeti vala, mind férfiak, mind asszonyok Jézus Krisztus nevében bemerítkeztek.

Csel. 8,13 És Simon maga is hűn, [hisz] és miután bemerítkezett Fileppel tarta; [(proszkartereó): kitartóan ragaszkodott Fülöphöz, és mellé szegődött] és látván, [(theóreó): szemlélve, és tapasztalva] hogy jelek és nagy erők lesznek, és [nagy csodák és nagy erőmegnyilvánulások történnek], álmélkodik, és [önkívületbe esett, eksztázisba került] vala.

Csel. 8,14 Mikor pedig meghallották jeruzsálemben az apostolok, hogy Samária befogadta az Isten (logoszát), igéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost;

Csel. 8,15 Kik mikor lementek, imádkoztak érettük, hogy vegyenek Szent Szellemet, vagyis [hogy részesüljenek a Szent Szellem ajándékában].

Csel. 8,16 Mert még senkire azok közül nem szállott [epipektókosz: nem esett] rá, csupán be voltak merítve az Úr Jézus nevébe.

Csel. 8,17 Akkor kezeiket reájuk veték, [rájuk tették] és vőnek Szent Szellemet, vagyis [részesültek a Szent Szellem ajándékában]^*

*Hogy ők is tovább adhasák a Szent Szellem erejét, teljesítve a feltámadott Úr parancsát: „Elmenvén azért [tehát], tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [hatalmába, dicsőségébe, erejébe]” (Mát. 28,19).

Mert: a nékik adott hatalom csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Az Úr Jézus ígérete is csak ezután valósul meg: „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]. Új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben] nyelveken szólnak. [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).

Ezért mondja az Úr Jézus az Övéinek: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, [(emphüszaó): rájuk fújt] és monda nékik: Vegyetek, és [(lambanó): fogadjátok be] a Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

És így folytatódik a kijelentés. Ez után: „Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit (fel, vagy) megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen” (Mát. 18,18).

Így kapta meg a Szent Szellemet Timóteus (jelentése: aki Istent tiszteli), és egyben kijelentést nyer, hogy az ajándék a Szent Szellem: „Meg ne vesd (ne hanyagold el) a kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével (a vének kézrátételével)” (1 Tim. 4,14).

„Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,6-7).

Csel. 8,18 Mikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Szellem, [hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szent Szellemet], megkínálá őket pénzzel, vagyis [pénzt kínált fel nekik],

Csel. 8,19 Mondván: Adjátok nékem is ezt a hatalmat, ezt a [(exúszia): felhatalmazást, tekintélyt, jogosultságot], hogy valakire vetem, vagyis [ráhelyezem] kezeimet, Szent Szellemet vegyen.

Csel. 8,20 De Péter monda néki: A te ezüstpénzed veled együtt vesszen, és [pusztuljon] el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető [hogy pénzen megszerezheted, és (ktaomai): birtokolhatod, hogy saját javadra használhasd az Isten ajándékát].

Csel. 8,21 Nincsen néked részed, sem örökséged e dologban [en tó lógó tútó: ebben a beszédben, (logoszban), vagyis igehirdetésben], mert a te szíved [a te bensőd] nem igaz [és nem egyenes] az Isten [színe] előtt.

Csel. 8,22 Térj meg azért ezen gonoszságodból, és [(kakia): romlottságodból], és [(metanoeó): változtatsd meg a felfogásodat, gondolkodásodat, szándékodat, és fordulj el ettől a gonoszságtól] és kérjed az Istent [könyörögve, esedezz az Úrhoz], ha talán megbocsáttatik, néked szívednek gondolatja, [elengedi majd néked bensődnek gonosz szándékát].

Csel. 8,23 Mert látom, hogy te keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel, [a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél, és a hamisság bilincsébe jutottál bele]^*

*Simon mágus nem volt újjászületve: „Mert a (hús)test gondolata [bölcsessége; törekvése; észjárása; gondolatvilága; vágya] ellenségeskedés [és ellenszegülés] Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, [nem veti alá magát] mert nem is teheti. [sőt nem is képes rá, mert az természete ellen van].

»Más fordítás: Mert az elmének a hústestre irányítása ellenségeskedést jelent Istennel, mivel nincs alárendelve Isten törvényének, hisz nem is lehet«” (Róm. 8,7).

A hústesti, vagyis az: „Érzéki ember [az itt szereplő görög szó jelentése: pusztán emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják] pedig nem foghatja meg [nem fogja fel, és nem fogadja el] az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki [Mert balgaságnak tartja; oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség az számára]. És meg sem értheti [nem is képes rá] mivelhogy szellemileg ítéltetnek meg. [vagyis szellemileg kellene megvizsgálni]” (1 Kor. 2,14).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy mi az oka ennek: „...Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született, szellem az” (Ján. 3,5-6).

Azok a (hús)testi emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19). 

Csel. 8,24 Felelvén pedig Simon, monda: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, amiket mondtatok, reám ne jőjjön [semmi se szálljon rám, és semmi se érjen abból, amit mondtatok].

Csel. 8,25 Azok annakokáért, minekutána bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak ígéjét, megtérének Jeruzsálembe, és [útközben] a Samaritánusoknak sok falujában prédikálák az Evangéliumot [az örömhírt].

Csel. 8,26 Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli], mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába [jelentése: erős, szilárd; erődítmény, vár, megerősített hely] megy alá. Járatlan ez, és [magányos, elhagyatott].

Csel. 8,27 És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen [egy etióp  /  jelentése: napégette, fekete arcú] férfiú, Kandakénak [jelentése: a szolgák királynője], a szerecsenek [az etiópok] királyasszonyának hatalmas [(dünasztész): nagyhatalmú, és nagy tekintélyű] komornyikja [(eunúkhosz): legfőbb eunuchja], ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe;

Csel. 8,28 És visszatérőben volt és az ő szekerén [az ő hintóján] ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát.

Csel. 8,29 Monda pedig a Szellem Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez [ehhez a hintóhoz]!

Csel. 8,30 Filep azért oda futamodván, hallá, amint [az eunuch] az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajjon érted-é, a mit olvasol?

Csel. 8,31 Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, [szálljon fel, és] üljön mellé^*

*Azért küld az Úr igehirdetőket: „Mert minden [vagyis mindenki], aki segítségül hívja az Úr nevét, [vagyis személyét, és hatalmát, tekintélyét] megtartatik, [vagyis üdvözül]. Mimódon [és hogyan] hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? [vagyis amíg nem hisznek benne]. Mimódon hisznek [és hogyan higgyenek] pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló [igehirdető, tanító, és hírnök] nélkül. Mimódon prédikálnak pedig, [és hogyan hirdetnék, és tanítanák az Igét] ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek [ékesek, és gyönyörűségesek] a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat [jó hírt, örömhírt, azaz evangéliumot] hirdetnek” (Róm. 10,13-15).

Salamon kéri az Urat, hogy még az idegen imáját is hallgassa meg:  „Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért; (Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), ha eljön és imádkozik ebben a házban” (1 Kir. 8,41-42).

És az Úr válasza: „És ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz adá magát (aki az ÚRhoz csatlakozott): Bizony (elkülönít, és) elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! Ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: Akik megőrzik szombatimat és szeretik azt, amiben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név. Örök nevet adok nékik, (amelyet nem lehet eltörölni) amely soha el nem vész. És az idegeneket, akik az Úrhoz adák magukat (akik csatlakoznak az ÚRhoz), hogy néki szolgáljanak, és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek. mindenkit, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat: Szent hegyemre viszem föl ezeket, és megvídámítom őket imádságom házában. Egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!” (Ésa. 56,3-7).

Mert: „Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország (az etiópok) hamar kinyujtja kezeit Istenhez” (Zsolt. 68,32).

Csel. 8,32 Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre [levágni], és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképen nem nyitotta fel az ő száját.

Csel. 8,33 Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? Mert elvétetik a földről az ő élete. [Más fordítás: A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről]^*

109 És ez így van megírva: „Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! (Más fordítás: Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés)?!” (Ésa. 53,7-8).

Csel. 8,34 Felelvén pedig a komornyik [az eunuch] Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről?

Csel. 8,35 Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki [örömüzenetként] a Jézust.

Csel. 8,36 Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik [az eunuch]: Ímhol a víz: mi gátol, [mi az akadálya] hogy bemerítkezzem?

Csel. 8,37 Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.

Csel. 8,38 És megállítá a szekeret [a hintót]; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik, vagyis [az eunuch]; és Fülöp bemerítette őt.

Csel. 8,39 Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Szelleme [(harpadzó): megragadva fölkapta, és] elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik [az eunuch], De azért örvendezve utazott tovább a maga útján.

Csel. 8,40 Filep pedig találtaték Azótusban [jelentése: erődítmény, vár, megerősített hely]; és széjjeljárva [és végigjárva valamennyi várost] hirdeté az evangyéliomot [az örömhírt] minden városnak, míglen Cézáreába [jelentése: császári város] juta.