Zsoltár 14. fejezet: AZ EMBER ISTEN NÉLKÜL.(szerkesztett)

Zsolt. 14,1 Az éneklőmesternek; [A karmesternek; a karvezetőnek]  Dávidé. [Zsoltár] Azt mondja a balgatag [(náḇál): bolond, ostoba, esztelen, istentelen, vagyis Isten nélkül élő] az ő szívében [magában]: Nincs Isten, [nem is létezik]. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; [utálatosak lettek törekvéseikben, szörnyűség, amit művelnek] nincs, aki jót cselekedjék [egyetlen egy sincs].

Zsolt. 14,2 Az Úr [Jahve] letekintett [lenézett] a mennyből az emberek [('áḏám): az emberi – az ádámi faj] fiaira, hogy meglássa, ha van-é [köztük] értelmes, [értő lelkű; okos] Istent kereső [aki Istennel gondol]?

Zsolt. 14,3 Mindnyájan elhajlottak [elfordultak Tőle]; egyetemben elromlottak, [hiábavalókká, haszontalanokká lettek] nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

Zsolt. 14,4 Nem tudják-é [(jḏʿ): nem értik-e] ezt mind a gonosztévők [akik rosszat ('áven páʿal): hiábavalóságot, hazugságot, csalást cselekednek, aminek következménye a baj, csapás, szerencsétlenség. Nem térnek észre? Nemde mind értelmetlenek]? Akik megeszik [('áḵal): felemésztik, pusztítják] az én népemet [(ʿam): és az emberiséget is], mintha kenyeret ennének, [mint a falat kenyeret], az Urat [(jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót] pedig segítségül nem hívják [akik nem kiáltanak segítségért az Úrhoz]?

Zsolt. 14,5 Majd rettegnek rettegéssel, [és ott remegnek félelemmel, hol nem volt félelem; Mert majd rettegés veri őket, amilyen rettegés még nem volt] mert Isten az igaz [a megigazult] nemzedékkel van!

Zsolt. 14,6 A szegénynek [(ʿání): elnyomottnak, szerencsétlen

nyomorultnak, szűkölködőnek] tanácsát [(ʿécáh): tervét, szándékait] kicsúfoljátok, [(bvš): csúffá tettétek, megszégyenítettétek, megzavartátok, meghiúsítottátok]. Mert az Úr az ő bizodalma [(maḥəseh maḥaseh): reménysége, menedéke, védelme, oltalma].

»Más fordítás: Ti meghiúsítottátok tervét a szegénynek, az Úr azonban menedéke marad«

Zsolt. 14,7 Vajha eljőne Sionból Izráelnek a szabadítás

[az üdvösség]! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel [Más fordítás: Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel].