Ige: Isten döntése, és döntésének célja

Isten eleve elhatározta, hogy minket egy fiú helyére helyez, az Ő:

 „Kegyelme, / amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott / minket dicsőségének magasztalására* amellyel megajándékozott** és elfogadottá tett, és felkarolt minket ama Szerelmesben, az ő szerelmes Fiában*** (Eféz. 1,6)

*Dicsőségének magasztalására (epainosz): dicséret, dicsőítés; elismerés, nagyrabecsülés kifejezése, énekkel, beszéddel (elbeszélés, közhírré tevés).

**Megajándékozott (khariotó): jóságával boldoggá tesz, boldogit; kegyelmébe fogad, megáld; - megtisztel, azaz különleges tiszteletet mutat. elfogadottá tesz, rendkívül megkegyelmezett, nagyon pártfogolt, megtisztelt, kegyelembe fogadott. Itt: „kegyelme, amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott minket”.

***Az Úr Jézusnak akkor mondta először Isten – példát adva nekünk is – hogy „szerelmes Fiam”: „Amikor ... Jézus bemerítkezett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Szelleme galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm” (Mát. 3,16-17)

Akkor leszünk mi is Isten fiává, amikor a Szent Szellem leszáll ránk, és megnyugszik rajtunk, ezért szólít fel Isten Igéje, hogy: „… Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,22).

Mert akkor: „… vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljő reátok” (Csel. 1,8)

És ezután már: „Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8,39).