Reinhard Bonnkétól: A kioldó zsinór

Képzeljük el, amint két ejtőernyős egyszerre ugrik ki a repülőgépből. Mindkettő ejtőernyővel, természetesen. Az egyikük zuhanás közben összekulcsolja a karjait, figyelmen kívül hagyja a kioldózsinórt, és azt mondja magában: „Az ejtőernyő teljes védelmet biztosít számomra.” Még közvetlenül a földbe csapódáskor is ezt mondogatja, és szörnyethal. A másik azonban tudja, hogy csak akkor van biztonságban, ha megtesz valamit. Meghúzza hát a kioldózsinórt, és biztonságban földet ér.

Sok mindent tudhatunk a keresztény hitről. Tisztelhetjük Jézust, és egyet is érthetünk azzal, hogy amit tett a kereszten, az válasz a szükségeinkre. Azonban amíg nem kérjük tudatosan a segítségét, és nem szánjuk oda az életünket neki, ez a tudás olyan, mint a becsukott ejtőernyővel való zuhanás. Sürgősen tennünk kell valamit: meg kell húznunk a kioldózsinórt, míg van rá időnk. Mit jelent meghúzni a kioldózsinórt? „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Róma 10,13) Ennél többet nem tudunk, de nem is kell tennünk. Senki nem üdvözítheti önmagát - csak annyit tehetünk, hogy hittel elfogadjuk, amit Jézus a kereszten elvégzett.