Nem tudjuk magunkat igazán
koncentrálni az imádságra. Pedig ez lenne az imádságnak az alapállása.
Odakoncentrálni teljes figyelmünket és teljes lelkünket az Istenre. Egyszer egy
ember azt mondotta a lelkipásztorának, amikor erről szó volt, hogy ez azután már
igazán nem olyan nagy dolog! Mire a lelkipásztor azt mondotta neki, hogy kedves
Testvérem, ha maga csak két percig tud gondolni csak az Istenre, magának adom a
lovamat. Akkor még a lelkészek lovon jártak. Mire az ember leült és elkezdett
gondolni az Istenre. Egy perc múlva azonban már felugrott, odament a lelkészhez
és azt mondotta: na, és a lóval együtt megkapom a nyerget is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.