"Az én juhaim
hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én
örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki
őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb,
és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből."
(János evangéliuma 10:27-29)
"Állj!" - ez egy
nagyon fontos szó egy négy évesnél. Arra tanítjuk a kislányunkat, hogy amint
ezt a szót hallja tőlünk, azonnal álljon meg, föggelenül attól, hogy ő mit
gondol. A feltétlen engedelmesség életet menthet az út szélén. És ő tudja ezt,
nem is bánja, ha rákiáltunk. Sőt, van, hogy magától megáll, és mosolyogva
hátranéz. "Állj!" - mondta a minap a feleségem, és be kell vallanom,
azonnal rátapostam a fékre. Jól tettem, mert az előttünk lévő autó
renszámtáblája vészesen közeledett. Utólag gondolkodva arra jöttem rá, hogy nem
szégyellem, hogy engedelmeskedtem a parancsnak, hiszen bízom a feleségemben, és
szeretem őt.
"Jöjj!" - hangzik
Jézus hívása. Aki bízik benne és szereti őt, elindul. Nem félelemből, nem azért
mert kisebbrendűségi érzése van, vagy mert bizonytalan, ha valaki nem mondja
meg, mit kell tenni. Aki követi Jézust, annak bíznia kell Őbenne és szeretnie
kell Őt. Sőt, annak a meggyőződésnek kell élnie benne, hogy őt is szereti Jézus
és megbízik benne. Jézust csak felnőttként lehet követni igazán: önsajnálat,
magabízás, (ön)bizonytalanság, félelem, feltételezések és agresszió nélkül.
Csak így lehet teljességgel meghallani, megérteni és értékelni Jézus szelíd és
határozott hangját.
Hallgass ma Őrá!
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/udvozito-kapcsolat.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.