Zsoltár 11. Az Úr az igaznak nyilvánítottak menedéke; (szerkesztett)

Zsolt. 11,1 Az éneklőmesternek. Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok (nep̄eš): nekem: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

[Más fordítás: A karmesternek, a karvezetőnek Dávid / jelentése: szeretett, egyesítő / zsoltára, éneke. Az Úrhoz (ḥásah): menekülök, Nála keresek menedéket, oltalmat. Hogy mondhatjátok nekem, (núḏ: fuss, menekülj a hegyre, bujdoss el, mint a (cippór cippôr): kismadár].

Zsolt. 11,2 Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek

[Más fordítás: Mert a céltévesztett hitetlenek már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy titokban rálőjenek a tiszta szívűekre, hogy az igaz, az egyenes szívűeket a sötétben lenyilazzák, leterítsék]

Zsolt. 11,3 Mikor a fundamentomok is elrontattak, [mert amiket te állítottál, elbontották, és leomlottak] mit cselekedett az igaz.

 [Más fordítás: Ha (šáṯóṯ): az oszlopokat is lerombolják, (háras): erőszakkal ledöntik, ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet (caddíq): az igaz / a megigazult ember].

Zsolt. 11,4 Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben [áll]; az ő szemei látják [a világot, és a szegényre tekintenek], szemöldökei megpróbálják [pillantása (szempillái; ragyogó szemei vizsgálják) szemügyre veszik (megvizsgálják)] az emberek fiait.

Zsolt. 11,5 Az Úr az igazat megpróbálja. A gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

[Más fordítás: Az Úr az igazat [(caddíq): a megigazultat (báḥan): megvizsgálja, megfigyeli, és őrködik felette. (rášáʿ): a céltévesztett hitetlen istentelent, aki Isten nélkül él, (ḥámás): az erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás szeretőjét (śáné' nep̄eš): megveti, és nem adja át magát neki. És nem köti össze magát vele, vagyis nem vállal közösséget vele].

Zsolt. 11,6 Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük.

[Más fordítás: Tüzes parazsat, eleven szeneket záporoztat (rášáʿ): a célt eltévesztőkre. (ziləʿáp̄áh zaləʿáp̄áh): perzselő, forró (rúaḥ): Szellem, mint szélvihar (kôs): kelyhük, poharuknak része].

  

Zsolt. 11,7 Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak meglátják az ő orczáját.

 [Más fordítás: Mert az Úr (caddíq): igazságos, méltányos, pártatlan, (cəḏáqáh): igazságosságosságot, jogosságot ('áhéḇ 'áhaḇ): kíván, abban gyönyörködik. Az igaznak nyilvánítottak (horaó): megpillantják (páním): személyét, jelenlétét].