Lukács 12:42
Az Úr így válaszolt: “Ki
tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja
élelmüket? (Lukács 12:42)
A sáfár egy olyan személy,
akit azzal bíztak meg, hogy más javaival, vagy ügyeivel foglalkozzon. A sáfár
által ellenőrzött tulajdon nem a sajátja, és nem is tehet akármit vele, amit
éppen szeretne. Azt várják tőle, hogy a megbízója kívánsága szerint
cselekedjen.
A bankár is egy sáfár. Mások
pénzét bízták rá. Szabadságot kapott arra, hogy bölcsen befektesse a pénzt oly
módon, hogy az hasznot hozzon a betéteseknek és a részvényeseknek, de börtönbe
küldik azért, ha csak úgy elveszi a pénzt és saját magára költi. A bankár
elszámoltatható (Lukács 16:2) azok felé, akik a pénzüket rábízták, mint
sáfárra. A pénz nem az övé, bár a kezelésébe került.
Ez a példázat és más igék is
(1Korintus 4:1; Titus1:7; 1Péter 4:10) a hívőket, mint Isten kegyelmének
sáfárait mutatja be. A vagyon, a talentumok és képességek, melyeket birtoklunk,
valamint Isten szeretetének a kijelentése, amelyet kaptunk nem a sajátunk,
amivel azt tehetünk, amit csak akarunk. Istentől kaptuk ezeket a dolgokat,
ezért Neki számolunk el ezeknek az ajándékoknak a helyes vagy helytelen
használatával. Alapvetően fontos észben tartanunk ezt, hogy teljesíthessük
Isten iránti kötelességünket, mint az Ő “sokféle kegyelmének” sáfárai.
Légy ma Isten kegyelmének
bölcs sáfára! Mutasd meg mások számára azt a szeretetet és megbocsátást, amit
Tőle kaptál, és tedd középpontba Őt számukra mindenben, amit mondasz és teszel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.