Ige: Az igehirdető feladata, és az igehirdetés módja

1Kor. 2,1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok testvéreim, atyámfiai, nem azért mentem, és nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás keresett szavaival, vagy magasröptű, fellengző beszéddel, vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten, vagyis Krisztus bizonyságtételét, misztériumát, szent titkát, tanúságtételét^*

*Pál apostol küldetésének céljáról, így tesz megvallást: „Mert… azért küldött engem a Krisztus, hogy...az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje, vagyis kínoszlopa hiábavaló ne legyen” (Kor. 1,17)

„Mert nem beszédben áll, és nem szavakon alapszik, vagy szóban nyilatkozik meg az Istennek országa, az Isten királysága, uralma, hanem erőben, hatalomban, és csodatevő erőben” (1 Kor. 4,20).

1Kor. 2,2 Mert úgy határoztam, és úgy döntöttem, hogy nem tudok közöttetek másról, vagyis nem akarok semmiről sem tudni, csak Jézus Krisztusról, még pedig róla is mint a megfeszítettről, mint az oszlopra feszítettről*

*Pál apostol vallástétele: De: „… én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon” (1 Kor. 15,3)

Ezért: „Mi Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot” (1 Kor. 1,23).

„Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért” (2 Kor. 4,5).