„Jézus a tanítványaira nézett
és így szólt: „Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek Isten királysága.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jól fogtok lakni. Boldogok vagytok,
akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok vagytok, amikor az emberek
gyűlölnek titeket. Boldogok vagytok, amikor kizárnak a zsinagógákból és
bántanak titeket. Boldogok vagytok, amikor rosszat mondanak rólatok az Emberfia
miatt. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek, mert nagy lesz a jutalmatok a
mennyben. Hiszen az ő atyáik is ugyanezt tették a prófétákkal.
Lukács evangéliuma 6:20-23
A majd’ nyolc éves lányom
idejött hozzám, és megnézte miről fogok írni. „Kik a boldogok?” A megadott
címet, ő kérdésként fogta fel, és rávágta a választ: „Akik hisznek Istenben!”
Miközben próbáltam valamilyen
komoly, teológiai és mégis érthető választ találni erre a kérdésre, ő egy
mondatban megoldotta a problémát. „Ó, ez így túl egyszerű lenne” – gondoltam
magamban először. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a lényeg mégiscsak ez.
Mert miről is beszél itt
Jézus, amikor boldognak, áldottnak mondja a most szegény, éhező, síró, gyűlölt,
kirekesztett, megvetett, lenézett embereket?
A választ akkor értjük meg
igazán, ha tovább olvasva meglátjuk a másik tábort. A gazdag, jóllakott, nevető,
ajnározott és irigyelt réteget, akik fognak még sírni és gyászolni! A 26. vers
azt mondja: „Jaj nektek, ha minden ember jót mond felőletek, mert éppen így
tettek atyáik a hamis prófétákkal!”
Sokszor elolvasvam Jézus
szavait, és azt figyeltem meg, hogy a visszatérő elem a prófétákkal való
bánásmód. Az Isten képviselőivel ugyanúgy bánt az elvetemült nemzet, mint
azokkal bánnak, akiket Jézus boldognak nevez.
A hamis prófétákat – akik
csupa jót hirdettek – szerették és dicsérték, miközben ők csak elaltatták
lelkiismeretüket és romlásukat okozták.
Az idő igazolta az embereket.
Akik a pillanatnyi hízelgő szavakat többre becsülték, mint Isten egyenes, de
megtérésre intő beszédét, azok nem sok jóra számíthattak. Akik viszont minden
gúnyolódás, és megvetés ellenére Istenben hittek, hozzá ragaszkodtak, azok
végül jutalmat nyertek/nyernek.
A boldogság kulcskérdése
tehát nem a szociális, vagy anyagi helyzetünk, hanem az Istenhez és üzenetéhez
való viszonyunk. (Van boldog és boldogtalan gazdag és szegény egyaránt.) Ha az
Istenbe vetett hitünk miatt kellemetlenségek érnek is bennünket, boldogok
lehetünk, mert a hűség jutalma a miénk lesz.
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/06/kik-boldogok.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.