Zsoltár 8. A TEREMTŐ DICSÉRETE (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 8,1 Az éneklőmesternek [a karvezetőnek; Gát (jelentése: borsajtó, prés, csöbör közhírré tétel) szerint] a gittithre [a Szőlőtaposók, Szőlőprések kezdetű ének dallamára]. Dávid zsoltára^*

*A Dávid által írt Zsoltárok a Szent Szellem kijelentései: „Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, aki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvence. Az Úrnak Szelleme szólott énbennem, és az ő beszéde az én nyelvem által” (2 Sám. 23,1-2)

Ezt erősíti meg az Úr Jézus is: „Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Szellem által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. (Márk. 12,36)

És erről tesz bizonyságot Péter apostol is: „Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Szellem Dávid szája által...” (Csel. 1,16).

Zsolt. 8,2 [Uram] Mi Urunk [Jahve, = örökké létező, Örökkévaló] Istenünk, mily felséges [('addír): hatalmas, fenséges, csodálatos] a te neved az egész földön, [széles e világon, és szerte a világon] aki az egekre helyezted dicsőségedet [(hôḏ): ragyogásodat, pompádat, fenségedet, méltóságodat].

»Más fordítás: Ó, Urunk, Örökkévaló! Az egész Földön nincs nevednél felségesebb, az égnél is magasabbra emelted dicsőségedet. Mert: A te dicsőséged fölmagasztaltatott az egek fölött, és méltóságodról az egeken túl is beszélnek]^*

*Minden próféta az Urat dicsőíti: „Ki olyan az istenek között, mint te vagy, Uram? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben félelmetes, csodákat cselekvő” (2Móz. 15,11)

„Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? Te vagy az Isten, aki csodát művelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében. Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között? Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!” (Zsolt. 77,14-15; 89,6-7;108,6)

„Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik? Ifjak és szüzek, vének gyermekekkel: Dicsérjék az Úrnak nevét, mert az ő neve dicső egyedül; az ő dicsősége égre-földre kihat!” (Zsolt. 113,5; 148,12-13)

Habakuk így prófétál a testben megjelent Istenről, aki dicsőségben jön vissza: „Isten a Témán (jelentése: a jobbra fekvő, déli vidék) felől jön, és a Szent a Párán (jelentése: szépség, ékesség) hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke” (Hab. 3,3-4).

Zsolt. 8,3 A csecsemők [a gyermekek, és kisdedek] és csecsszopók [kicsinyek, csecsemők] szájával [szája által hirdetteted dicséretedet, és mutattad meg erődet], erősítetted [és építetted] meg hatalmadat. [Védőbástyát, és erődöt emeltél] a te ellenségeid [az ellenfeleid, az ellened törők, a támadóid] miatt, hogy a gyűlölködőt [az ellenszegülőt, és ellenséget] és bosszúállót [a lázadót, bosszúra kelőt] elnémítsd. [elhallgattasd, megrontsad, tönkretedd, és megállítsad].

»U.F: Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér: hirdeti hatalmadat. Énekükkel némítod el bosszúszomjas ellenségeidet«^*

*Ézsaiás így prófétál az Úrról: „Kit tanít tudományra? A tanítást (a kijelentést) kivel érteti meg? (Kinek akarja kifejteni a kinyilatkoztatást?) Akiket most választottak el az anyatejtől. Akiket most vettek le az anyamellről” (Ésa. 28,9).

Az Úr Jézus idézi a próféciát, kijelentve ezzel azt is, hogy Ő a Teremtő, akiről a dicséretek szólnak: „Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: „Hozsánna a Dávid Fiának!” - haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus pedig így válaszolt nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?” (Mt. 21,15-16).

Zsolt. 8,4 Mikor [nézem, és] látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; [a Te kezednek művét, alkotását] a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: [és amelyeket Te alkottál; elrendeztél, melyeket fölraktál] (akkor így gondolkodom)^*

*Dávid megvallása: „Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása” (Zsolt. 102,26)

Az Újszövetség bizonyságtétele a mi Urunkról, az Úr Jézus Krisztusról: „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég” (Zsid. 1,10)

A nap és a hold – és az idő – megteremtése  így történt: „És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó. És lőn este és lőn reggel, negyedik nap” (1 Móz. 1,14-19)

„Mert nagy az Úr és igen dicsérendő, és rettenetes minden istenek felett; Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket” (1 Krón. 16,25-26)

Ő a teremtő, és Övé minden: „Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!” (5 Móz. 10,14).

 Az embernek tudnia kell, hogy Isten a Teremtő: „Mert ami az Isten felől tudható [megismerhető, megérthető, és nyilvánvaló] nyilván van ő bennük; [és világosan ismerik] mert az Isten megjelentette [nyilvánvalóvá, és láthatóvá tette, sőt kijelentette] nékik. Mert ami Istenben láthatatlan tudniillik az ő örökké való hatalma [az Ő ereje, ami képessé tesz bármi megtételére] és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból [az Ő műveiből, és munkái értelmes vizsgálata révén] megértetvén megláttatik; [és világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból érzékelhetők] úgy, hogy ők menthetetlenek. [És ezért nincs hát mentségük]” (Róm. 1,19-20).

 Hiszen: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt. 19,2-5)

 „Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?” (Jób. 12,7-9).

 Hiszen: „Az Úr szavára (logoszára) lettek az egek, és szájának leheletére (Szellemére) minden seregük. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.

(Más fordítás: Mert az Úr (logosza): Igéje alkotta az eget egész seregét szájának Szelleme” (Zsolt. 33,6.9).

És János apostol megvallása: „Kezdetben [már] vala az Ige (a logosz) és az Ige [a logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige (a logosz). Ő kezdetben [(arkhé): eredetileg] az Isten. Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,1-3).

És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget (mennyet) és a földet” (1 Móz. 1,1)

 De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde (réma: megnyilatkozása, kijelentése) által teremtetett (a világokat Isten szava alkotta), hogy ami látható, a láthatatlanból (nem a jelenségek világából) állott elő” (Zsid. 11,3).

 Ő, a Logosz lett hústestté: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék (sátorozott, letáborozott) mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14).

Őbenne: „…van a mi megváltásunk az Ő vére által…” (Eféz. 1.7).

Bizony Ő az: „Aki teremtette (és megalkotta) a nagy (égitesteket, a) világító testeket; mert örökkévaló az ő kegyelme (és örökké tart szeretete). A napot, hogy uralkodjék nappal; mert örökkévaló az ő kegyelme (és mert örökké tart szeretete). A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; mert örökkévaló az ő kegyelme (és örökké tart szeretete)” (Zsolt. 136,7-9).

És Ő, az: „Aki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot (alkotta, és) teremtette; aki reggellé változtatja a homályt és a nappalt (sötét) éjszakává sötétíti… az Úr (Jahve) annak a neve” (Ámós. 5,8).

 És Ő az: „Aki teremtette a gönczölszekeret, (Ő alkotta a Nagymedvét), és a kaszás csillagot és a fiastyúkot és (Dél csillagait), és délnek titkos tárait. Aki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul (és kikutathatatlanul), és csodákat megszámlálhatatlanul” (Jób. 9,9-10).

Mert Ő, vagyis: „…Isten maga az Ige (a Logosz)” (Ján. 1,1). 

Zsolt. 8,5 Micsoda az ember [a halandó] - mondom - hogy megemlékezel róla? [(záḵar): emlékezetedben tartod, nem feledkezel meg róla, számon tartod, gondolsz rá, figyelemre méltatod] és az embernek fia, hogy gondod van reá? [(páqaḏ): meglátogatod, számbaveszed, utánanézel, utánamégy, gondját viseled, törődsz vele]^*

*Értetlenül kérdezi Jób is: „Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?” (Jób. 7,17)

 Dávid is ámulva kérdezi: „Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?” (Zsolt. 144,3).

 És az apostol így idézi a próféciát: „Sőt [mi több] bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda [és kicsoda] az ember, hogy megemlékezel ő róla [és gondolsz rá], avagy az embernek fia, hogy gondod van reá [és hogy reá tekintesz; (episzkeptomai): és meglátogatod, gondoskodsz róla, és vigyázol rá]? Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál [Elohim: Istennél], dicsőséggel és tisztességgel [és méltósággal] megkoronáztad [és megkoszorúztad] őt és úrrá tetted kezeid munkáin. Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent [vagyis a mindenséget] alávetette, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden [vagyis a mindenség] alávettetett, [hogy minden uralma alatt áll]” (Zsid. 2,6-8).

Hiszen Isten már a teremtéskor – a bűneset előtt – uralkodásra rendelte az embert Isten: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon” (1 Móz. 1,26-28).  

Zsolt. 8,6 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, [(məʿáṭ məʿaṭ): és kis híján isteni lénnyé tetted őt]^* és dicsőséggel és tisztességgel [(káḇóḏ káḇôḏ): fenséggel; méltósággal; tisztelettel; pompával] megkoronáztad őt!^**

*Káldi Biblia: Némelyek így is fordítják a hébert: „Tenmagadnál kevéssé tetted őt kisebbé. t. i. a megváltottat, ki kegyelmet nyert. A természeti embernek nincs dicsősége, nincs függetlensége, szégyennel és ínséggel van tele”.

És: „Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak (óhajtását, és) kérését nem tagadtad meg. Szela. Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, sőt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére. Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent. Nagy az ő dicsősége a te segítséged által; fényt (fenséget) és méltóságot adtál reája. Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével” (Zsolt. 21,3-7).

Mert: „Mindent rendeltetésének megfelelően készített az ÚR…” (Péld. 16,4).

Azt mondja az Úr: „Mindent: aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, (formáltam) alkottam és készítettem!” (Ésa. 43,7).

Mert Isten szólt, és meglett: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. ...Ez az Ádám nemzetségének könyve. A mely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. (1 Móz. 1,26; 5,1).

A bűnbeesés után azonban: „Élt vala pedig Ádám száz harminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek” (1 Móz. 5,3).

De: „Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. megváltja életedet a koporsótól (a sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged. Betölti javaival életedet és megújul a te ifjúságod, mint a sasé” (Zsolt. 103,3-5).

Zsolt. 8,7 Úrrá [uralkodóvá] tetted őt kezeid munkáin, [kezed alkotásain, és kezed művei fölé állítottad] mindent lábai alá vetettél^*

*És hogy mi az a minden, azt Dávid próféciája jelenti ki: „Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája” (Zsolt. 102,26).

„És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [vagyis az eklézsiának, kihívottak közösségének)] fejévé” (Eféz. 1,22).

„Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten]. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló (és világos) hogy azon kívül [vagyis annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [vagyis aki a mindenséget alá rendelte]. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [vagyis Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben” (1 Kor. 15,27-28).

 És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,8-9).

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).

 Hiszen az Úr Jézus feltámadása után búcsuzva tanítványaitól, kijelenti, hogy: „Nékem [és bennem] adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén tehát, tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [hatalmába, dicsőségébe, erejébe]” (Mát. 28,18-19).

 De ez a hatalom csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

*Már a teremtéskor így szólt Isten: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, (vagyis az állatokon) mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be (és hódítsátok meg) a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon (és a földön mozgó minden élőlényen)” (1 Móz. 1,26-28). Dávidon keresztül így szól az Úr: „Hiszen enyém az erdőnek minden vadja, és az ezernyi hegynek minden állata. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam” (Zsolt. 50,10-11). Mert: „Én teremtettem a földet, az embert és a barmot, amelyek e föld színén vannak, az én nagy erőmmel és az én kinyujtott karommal, és annak adom azt, (akinek én jónak látom) aki kedves az én szemeim előtt” (Jer. 27,5).

Zsolt. 8,8 Juhokat és mindenféle barmot [vagyis mindenféle jószágot], és még a mezőnek vadait [a mezei állatokat] is^*

^*Már a teremtéskor így szólt Isten: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, (vagyis az állatokon) mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be (és hódítsátok meg) a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon (és a földön mozgó minden élőlényen)” (1 Móz. 1,26-28). Dávidon keresztül így szól az Úr: „Hiszen enyém az erdőnek minden vadja, és az ezernyi hegynek minden állata. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam” (Zsolt. 50,10-11). Mert: „Én teremtettem a földet, az embert és a barmot, amelyek e föld színén vannak, az én nagy erőmmel és az én kinyujtott karommal, és annak adom azt, (akinek én jónak látom) aki kedves az én szemeim előtt” (Jer. 27,5).

Zsolt. 8,9 Az ég madarait és a tenger^* halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár^**

*Tenger: (H. jám, g. thalassa): A vizek egybefolyása, - ellentétbe a szárazfölddel. Képletesen a változékony, nyughatatlan nemzetek, akik nem ismerik az igaz Istent.

**Az özönvíz után újjá lett a föld – mintegy előképéül az új földnek – és az Úr parancsa: „Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott” (1 Móz. 9,1-2) Az Újszövetség is arról tesz bizonyságot: „Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, amelyről szólunk. Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?  Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett” (Zsid. 2,5-8) Mert az új teremtést hívja az Úr a vele való uralkodásra: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2 Kor. 5,17) Péter apostolon keresztül így szól az új teremtés: „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,13) János apostol már látta ezt az új eget és földet: „Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala...” (Jel. 21,1)

Zsolt. 8,10 [Uram] Mi Urunk Istenünk, mily felséges [mily nagy, és csodálatos, dicsőséges, fenséges] a te neved az egész földön! [széles e világon].