Oswald Chambers: TISZTASÁG

„...a szívből származnak..." (Mt 15,18-20).

Azzal kezdjük, hogy a tudatlanságunkban bízunk és elnevezzük ártatlanságnak; aztán ártatlanságunkba helyezzük bizodalmunkat és elnevezzük tisztaságnak; mikor aztán Urunk éles kijelentéseit halljuk, vállat vonva mondjuk: "Soha nem éreztem a szívemben semmit ezekből a borzalmas dolgokból." Rossz néven vesszük, hogy Jézus Krisztus leleplezi ezeket a dolgokat. - Vagy Jézus Krisztus a legfőbb tekintély az ember szíve felett, vagy arra sem érdemes, hogy figyelemre méltassuk. Merek-e bízni az Ő átható éleslátásában, vagy inkább bízom a magam ártatlanságnak nevezett tudatlanságában? Ha tudatosan próbálok ártatlan lenni, valószínűleg eljutok arra a pontra, ahol borzadva ébredek rá, hogy igaz, amit Jézus Krisztus mond; és egészen elrémülök a bennem rejlő rettenetes lehetőségektől. Amíg az ártatlanságom mögé menekülök, addig "bolondparadicsomban" élek. Csak a gyávaság és a civilizált élet őrzött meg attól, hogy nem züllöttem el, de amikor mezítelenül állok Isten előtt, akkor látom, hogy Jézus Krisztus diagnózisa igaz.

Egyetlen biztos oltalom van: ez Jézus Krisztus váltsága. Ha kész vagyok magam kiszolgáltatni neki, nem kell megtapasztalnom a szívemben szunnyadó szörnyű lehetőségek valóra válását. A tisztaság elérhetetlenül mélyen van, természetes úton nem érem el; de amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennem, azt a szellemiséget teszi életem középpontjává, ami Jézus Krisztus életében nyilvánvaló volt, és ez a Szent Szellem, aki a szeplőtlen tisztaság.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers