Gal. 1,1 Pál, apostol meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki Jézus Krisztus
hatalmával szól, és cselekszik, nem emberektől, sem nem ember által kapta
elhívását, hanem Jézus Krisztus
által, vagyis az Atya Isten által,
aki feltámasztotta őt a halálból**
**Ez pedig így
történt: Amikor Listrában hirdette az Evangéliumot: „Jövének… Antiókiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a
városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok,
felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe” (Csel. 14,19-20).
Gal. 1,2 És a velem levő összes atyafiak, testvérek, írjuk ezt a levelet Galácia
kihívott közösségeinek, vagyis eklézsiáinak:
Gal. 1,3 Kegyelem*
azaz Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása néktek. És békesség** vagyis
az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában az Atya Istentől, azaz, a mi Urunk Jézus
Krisztustól***
*Kegyelem (kharisz): Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt. Így is megfogalmazhatjuk: A kegyelem Isten szeretetének konkrét
cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.
**Békesség (g: eiréné): az az állapot, amelyben minden a
maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.
***Az apostol Isten
népének minden helyen az Istentől nyerhető örömet, és azt a békességet kívánja,
amely csak Krisztusban nyerhető el: „Az Isten kihívott gyülekezetének, eklézsiájának amely Korinthusban van, a
Krisztus Jézusban megszentelteknek hivatalos,
elhívott szenteknek, akik már kapcsolatba kerültek Istennel, azoknak, akiket ő
elhívott és saját népévé tett. Mindazokkal
együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét, hatalmát, tekintélyét bárhol, mind az ő helyükön
mind a miénken, és mind az ő helyzetükben, és körülményeikben segítségül hívják.
Kegyelem, vagyis Isten jótéteménye, amely
örömet vált ki néktek és békesség, vagyis:
az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól, azaz, az Úr
Jézus Krisztustól” (1 Kor. 1,
2.3)
És ez nemcsak egy jókívánság,
hanem áldás. Tehát az apostol minden gyülekezetet – amely Krisztusban van – és
minden szentet így áld meg: „Mindeneknek,
és mindenkinek, akik Rómában – Isten erejében - vagytok, Isten szerelmeseinek, vagyis Isten kedvesen, nagyon szeretett,
drágáinak, hivatalos szenteknek: akik Istennek szenteltettek, és Isten
tulajdona vagytok. Akiket ő elhívott és megszentelt, akik ezért Isten szerinti,
tökéletesek, hibátlanok, tiszták, Istenhez méltók vagytok. Kegyelem, vagyis
Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása néktek és békesség, vagyis
az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség. Boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus
Krisztustól” (Róm. 1,7).

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.