Ige: Minden korban élő szentnek szóló apostoli áldás.

Gal. 1,1 Pál, apostol meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki Jézus Krisztus hatalmával szól, és cselekszik, nem emberektől, sem nem ember által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által, vagyis az Atya Isten által, aki feltámasztotta őt a halálból**

**Ez pedig így történt: Amikor Listrában hirdette az Evangéliumot: „Jövének… Antiókiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe” (Csel. 14,19-20).

Gal. 1,2 És a velem levő összes atyafiak, testvérek, írjuk ezt a levelet Galácia kihívott közösségeinek, vagyis eklézsiáinak:

Gal. 1,3 Kegyelem* azaz Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása néktek. És békesség** vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában az Atya Istentől, azaz, a mi Urunk Jézus Krisztustól***

*Kegyelem (kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt. Így is megfogalmazhatjuk: A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.

**Békesség (g: eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.

***Az apostol Isten népének minden helyen az Istentől nyerhető örömet, és azt a békességet kívánja, amely csak Krisztusban nyerhető el: „Az Isten kihívott gyülekezetének, eklézsiájának amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek hivatalos, elhívott szenteknek, akik már kapcsolatba kerültek Istennel, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett. Mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét, hatalmát, tekintélyét bárhol, mind az ő helyükön mind a miénken, és mind az ő helyzetükben, és körülményeikben segítségül hívják. Kegyelem, vagyis Isten jótéteménye, amely örömet vált ki néktek és békesség, vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól, azaz, az Úr Jézus Krisztustól” (1 Kor. 1, 2.3)

És ez nemcsak egy jókívánság, hanem áldás. Tehát az apostol minden gyülekezetet – amely Krisztusban van – és minden szentet így áld meg: „Mindeneknek, és mindenkinek, akik Rómában – Isten erejében - vagytok, Isten szerelmeseinek, vagyis Isten kedvesen, nagyon szeretett, drágáinak, hivatalos szenteknek: akik Istennek szenteltettek, és Isten tulajdona vagytok. Akiket ő elhívott és megszentelt, akik ezért Isten szerinti, tökéletesek, hibátlanok, tiszták, Istenhez méltók vagytok. Kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása néktek és békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség. Boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (Róm. 1,7).