Ige: A Megmentőről

Az Úr Jézus az: „Aki adta, és feláldozta önmagát a mi bűneinkért, azaz a mi céltévesztésünkért, és tévedéseinkért, hibáinkért. Hogy kiszabadítson, kiragadjon, kimentsen, kivegyen, kiemeljen minket magának e jelenvaló gonosz* káros, veszélyes, ellenséges züllött világból, a jelen világ gonoszságából, ebből a gonosz korszak létkorából az Istennek és a mi Atyánknak akarata, rendelése, elhatározása szerint**(Gal. 1,4)

*Gonosz (ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen, alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött.

**A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25)

A próféták is erről a szabadításról prófétáltak: „Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből” (Zsolt. 130,7-8)

A szabadítás átvételének feltételeiről is szólnak a próféciák: „Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak” „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén” (2 Móz. 19,5-6; 5 Móz. 7,6)

Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy Krisztusban beteljesedett az ígéret, így szólva Krisztus népéről: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1 Pét. 2,9-10.)

És hogy még világosabb legyen a kijelentés, megismétli János apostolon keresztül is az Úr Jézus: „János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az ő királyiszéke előtt van. És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké..” (Jel. 1,4-6).

 „Övé legyen a dicsőség, a fényesség, ragyogás, hírnév, tekintély, tisztesség mindörökkön örökké, vagyis most, és az eljövendőben! Ámen*(Gal. 1,5)

*Mert: „Bizony, tőle, általa és érte van, mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség: övé a dicsőség mindörökké, vagyis most, és az eljövendőben. Mert a dicsőség, a fényesség, ragyogás, hírnév, tekintély, tisztesség Neki jár az örökkévalóságban is. Ámen” Hiszen: „...Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, felsőbbségek, hatalmasságok, akár fejedelemségek, kormányzatok, birodalmak. Mindenek Őáltala és Őreá nézve, és őérte teremtettek. A mindenség rajta keresztül, és Beléje torkollóan teremtetett. És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn, és illeszkedik egybe. És Ő a feje a testnek, az egyháznak, vagyis eklézsiának, a kihívottak közösségének: aki a kezdet, vagyis az eredet, elsőszülött, azaz az új emberiség elsőszülöttje, első példánya, a LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első, és hogy Övé legyen az elsőség mindenben. Mert tetszett az Atyának, vagyis az egész Teljességnek, hogy Őbenne lakozzék.

 [Más fordítás: minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]” (Róm. 11,36; Kol. 1,16-19).