Ige: A Bemerítkezés ígérete

 „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre, vagyis hogy más felismerésre térjetek, a gondolkozásmód megváltoztatás végett, de aki utánam jő, aki a nyomomba lép, erősebb és hatalmasabb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó, sem alkalmas, vagy megfelelő; ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket* (Mát. 3,11)

*A Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele:  „És prédikála, mondván, és ezt hirdetve: Utánam jő, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíját megoldjam. Én vízbe merítettelek be titeket, de ő Szent Szellembe merít be titeket” (Márk. 1,7-8)

 János írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: Amikor farizeusok kérdezgették, Ő így: „Felele nékik János, mondván: Én vízbe merítek be; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe merítsek be, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy Ő az Isten Fia” (Ján. 1,26-28.33-34).

És: „János bizonyságot tett Őróla, és kiáltott, mondván, és azt hirdetve: Ő vala az, akiről mondám: Aki utánam jő, előttem lett, és megelőzött engem, mert előbb volt nálamnál. Ő az, akiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, aki előttem lett, aki megelőzött engem, mert előbb volt nálamnál. És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, hogy ismertté legyen Izráel előtt, azért jöttem én, aki vízbe merítek be” (Ján. 1,15).

 Pál apostol a vízbe bemerítkezett hívőktől ezt kérdezi: „És monda nékik: Mibe meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A János bemerítésébe. Monda pedig ekkor Pál: János megtérésnek bemerítésével merített be, és megtérést követelt, azt mondván a népnek, hogy aki őutána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban” (Csel. 19,3-4)

 A feltámadott Úr parancsa tanítványainak: „És velük összejővén, amikor együtt volt velük, meghagyá, és megparancsolta nékik, hogy el ne menjenek, el ne távozzanak Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nemsokára, vagyis  nem sok nap múlva” (Csel. 1,4-5).

És mert Bemerítő János Isten küldötte és prófétája volt, a prófécia – és az Úr Jézus ígérete – beteljesedett: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának ugyanazon a helyen. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, és eltelé és betöltötte az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, valami lángnyelvek, amelyek szétoszlottak, és üle és leszálltak mindenikre azok közül. És megtelnek mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni, és beszélni más, vagyis különféle nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk” (Csel. 2,1-4).