Ige: Az emberi bölcsességről

 „Mert meg van írva: „Elvesztem, vagyis eltörlöm; megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek, okosak, éles eszűek, megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem, elutasítom, megvetem, félretolom, semmivé teszem, eltörlöm]*

*És Isten: „Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt” (Jób. 12,17)

Azért, mert: „... e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik” (Ésa. 29,13-14)

Az írástudóknak és a farizeusoknak mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9).

Hol az emberi értelemben bölcs? Hol az írástudó, a törvénymagyarázó? Hol e világ, vagyis e világkorszak, létkorszak vitázója? Nem tette-e bolondsággá, nem minősítette-e balgasággá, oktalansággá, ostobasággá Isten a világ, vagyis evilág bölcsességét, a világi tudományt?** (1Kor. 1,19-20)

**Hiszen azok: „Magukat bölcseknek vallván, és bölcseknek tartván kérkedtek, és közben balgatagokká, és oktalanná, bolonddá, és esztelenné lettek” (Róm. 1,22).

„Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.” (Péld. 21,30).

 Mert csak: „Őnála van a bölcsesség és hatalom, Övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13).  

Már Ézsaiás így prófétál evilág bölcseiről „Ugyan hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, hogy mit végzett, mit határozott a seregeknek Ura Égyiptom vagyis evilág felől?” (Ésa. 19,12).

 Ezt mondja az Úr: „Így szól az Úr, megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól; Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi” (Ésa. 44,24-25).

E világról ezt mondja az Úr: „Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait” (Zsolt. 33,10).  

És e világ vezetőiről így szól az Úr: „Milyen ostobák Coán (jelentése: szilárd hely /a föld /) vezérei, a fáraó legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?! Hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felől! Bolondok lettek Coán vezérei, Nóf vezérei becsapódtak. Tévútra vezették Egyiptomot, vagyis evilágot a tartományok, azaz a nemzetek vezetői. Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás szellemét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot, vagyis e világot minden vállalkozásában, ahogyan a részeg beletéved okádékába” (Ézs. 19,11-14)

„Jövendölés Egyiptom ellen. Íme, az Úr könnyű felhőre ül, és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak előtte Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve megolvad őbennük. És összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal, és egyik hadakozik a másik ellen, kiki felebarátja ellen, város, város ellen, és ország, ország ellen. És elfogyatkozik az egyiptomiak szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól. És adom az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, Jahve, a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4).