Ragaszkodjunk a reménység
hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki az ígéretet tette.
- Zsidó 10,23.
Valahányszor szükségem volt
valamire, mindig megálltam a Márk 11,23-on és kimondtam (vagyis megvallottam),
amit hittem, hogy Isten meg fog cselekedni. Mindig csak kimondtam és nem
imádkoztam felőle. (Másokkal kapcsolatban viszont hatással lehet a te imáidra
az, amit ők hisznek; különösen ha nincsenek egyetértésben veled.)
Én már évek óta nem imádkozom
az anyagi dolgaim felől, és mégsem voltam soha pénz nélkül. Mindig csak annyit
mondok: „A pénz be fog jönni” — és be is jön. Amikor meghatározott összegre van
szükségem, pontosan fogalmazom meg a megvallásomat: pontosan megnevezem az
összeget, amire szükségem van.
Egyszer 1500 dollárra volt
szükségem a következő elsejére, tehát ezt mondtam ki. És folyamatosan ezt
mondtam ki. Az imáimban erről nem emlékeztem meg, csupán azt mondtam: „Elsejére
nekem meglesz az 1500 dollárom.” Amikor eljött az elseje, megvolt az 1500
dollár, dicsőség az Úrnak.
Megvallás: Én megmaradok a
hitem megvallásában rendíthetetlenül. Mert hű az, Aki az ígéretet tette. És én
megkapom, amit mondok.
/Kenneth Hagin Hitünk
tápláléka napi adagokban/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.