"Tiazonban legyetek
erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!" (2Krón
15,7).
Isten nagy dolgokat tett
népéért, Júdáért, de mégis erőtlen emberek maradtak: ingadozva járták az Úr
útját, szívükben haboztak. Szükségük volt a bátorításra, hogy az Úr velük lesz,
amíg ők az Úrral lesznek, de ha elhagyják Őt, Ő is elhagyja őket. Emlékeztetni
kellett őket a testvér- nép, Izráel sorsára is, mire vezetett Isten elleni
lázadásuk, és milyen kegyelmes volt hozzájuk az Úr, amikor megbánást mutattak.
Az Úr szándéka az volt, hogy megerősítse Júdát Isten útján és az igazságban.
Erre van szükségünk nekünk is. Megérdemli Isten, hogy teljes erőnkből és
tehetségünkből szolgáljunk neki.
Ha Isten szolgálata ér
valamit, akkor mindent megér. Legnagyobb jutalmunkat az Úr munkájának
végzésében fogjuk találni, ha azt szorgalmasan végezzük. Fáradozásunk nem
hiábavaló az Úrban, ezt tudjuk. A fél szívvel végzett munka nem hoz jutalmat,
de ha egész lelkünket az Úr ügyének szolgálatába állítjuk, kivirágzik az
életünk. E sorok szerzője egy félelmetesen viharos időszakban kapta biztatásul
ezt az igeverset, és megértette belőle, hogy teljes erővel tovább kell
"vitorláznia", mert hajója bizonságban és drága rakománnyal fogja elérni
a kikötőt.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.