A pókháló

Készítette: Irma Nyári

Egy fiatal katona rettenetes és reménytelen küzdelembe került. Az ellenség már-már teljesen legyőzte azt a hadsereget, amelyben harcolt. Ő is, bajtársai is hanyatt-homlok menekültek a harcmezőről, és próbálták menteni az életüket. Az ellenség uténuk! A fiatalember minden erejét összeszedve futott, és szívét elszorította a félelem és kétségbeesés. Ráadásul valahogy elszakadt a társaitól!

Végül egy sziklás területre ért, ahol egy barlangot talált. Tudta, hogy az ellenség a sarkában van, és teljes kimerültségében úgy döntött, ott elrejtőzik! Miután bemászott, a sötétségben arcra borult, és kétségbeesetten Istenhez kiáltott, hogy mentse meg őt, és védje meg ellenségeitől. Megígérte Istennek, mint ahogy már olyan sokan – talán Te magad is –, hogy ha megmenti őket a bajból, akkor egész életükkel Őt fogják szolgálni!

Amikor fölemelte fejét, tekintete a barlang bejáratára esett, és azt látta, hogy egy pók ott elkezdett egy pókhálót szőni. Ahogy figyelte a vékony szálakat, a szituáció iróniáján gondolkodott. Ő Istentől védelmet kért, és szabadítást – és Isten erre egy pókot küld! Ugyan hogyan tudná őt megmenteni egy pók??

Erőt vett rajta a csüggedés, és meg volt győződve arról, hogy az ellenség biztos mindjárt megtalálja és megöli! Kisvártatva már hallotta is ellenségei beszélgetését, ahogy átkutatják a környéket. Egy fegyveres katona alakja tűnt fel a barlang szájánál. Az üldözött katona erre még beljebb húzódott, és azon gondolkozott, hogy egy meglepetésszerű támadással talán még sikerülne legyőznie támadóit, és megmenteni életét. A szíve vadul kalapált!

Ahogy az ellenséges katona óvatosan a barlang szájához közeledett, észrevette a pókhálót, amellyel a pók közben az egész bejáratot behálózta. Ezt látva a katona visszahőkölt, és azt gondolta: „Ha ide valaki bement volna, elszakadt volna a pókháló!” Így hátrakiáltott társainak: „Á, itt nincs senki! Csupa pókháló minden!” És már futottak is másfelé.

Évekkel később a fiatalember, aki megtartotta ígéretét és lelkipásztor lett, a következőket írta: „Ez az élményem gyakran nyújtott bátorítást, különösen ha teljesen kilátástalan helyzetben voltam! Ahol Isten jelen van, ott egy pókháló olyan, mint egy sziklafal. De ahol nincs jelen, ott a sziklafal olyan, mint egy pókháló!”

Szerző ismeretlen. (Ford. Anikó Williams)