Készítette: Krisztus Szeretete Egyház
Miután pedig elmúlt az idő [három év], amikorra meghagyta a király, hogy eléje vigyék őket… És szóla velük a király, és mindnyájuk között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állának a király előtt. És minden bölcs és értelmes dologban, amely felől a király tőlük tudakozódék, TÍZSZERTE OKOSABBAKNAK találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában valának.
- Dániel 1,18-20.
Minden nap ezt mondtam: „Istenem, tegyél engem kedvessé minden tanár előtt. Köszönöm neked. Ez már az enyém. Most pedig — mivel bennem van Isten élete és természete — adj nekem tudományt, és minden értelmet és bölcsességet, hogy tízszerte okosabb legyek.” Én most nem magammal dicsekszem, azzal dicsekszem, amit Isten adott nekem. Mert betegségem előtt csupán ‘D’, azaz elégséges rendű tanuló voltam, és miután újjászülettem és meggyógyultam, én voltam az egyedüli az osztályban, aki minden tárgyból ‘A’-t, kitűnőt kapott. Arra is képes voltam, hogy fogtam a történelemkönyvet (próbára is tettek ezzel), elolvastam egy olyan fejezetet, amit azelőtt sohasem olvastam, és szóról-szóra visszamondtam az olvasottakat. És ezt nem azért tudtam megtenni, mert fejlesztettem a memóriámat. Az égvilágon semmit se tudtam az emlékezőtehetség fejlesztéséről. Azért tudtam megtenni, mert a szellememre néztem. A legtöbb hívő sohasem fejlesztette a szellemét úgy, ahogy lehetett volna. Voltaképpen sohasem jártak annak a világosságában, ami mindvégig a birtokukban volt.
Megvallás: Eltökéltem, hogy fejleszteni fogom a szellememet. Eltökéltem, hogy az élet világosságában fogok járni.
- Dániel 1,18-20.
Minden nap ezt mondtam: „Istenem, tegyél engem kedvessé minden tanár előtt. Köszönöm neked. Ez már az enyém. Most pedig — mivel bennem van Isten élete és természete — adj nekem tudományt, és minden értelmet és bölcsességet, hogy tízszerte okosabb legyek.” Én most nem magammal dicsekszem, azzal dicsekszem, amit Isten adott nekem. Mert betegségem előtt csupán ‘D’, azaz elégséges rendű tanuló voltam, és miután újjászülettem és meggyógyultam, én voltam az egyedüli az osztályban, aki minden tárgyból ‘A’-t, kitűnőt kapott. Arra is képes voltam, hogy fogtam a történelemkönyvet (próbára is tettek ezzel), elolvastam egy olyan fejezetet, amit azelőtt sohasem olvastam, és szóról-szóra visszamondtam az olvasottakat. És ezt nem azért tudtam megtenni, mert fejlesztettem a memóriámat. Az égvilágon semmit se tudtam az emlékezőtehetség fejlesztéséről. Azért tudtam megtenni, mert a szellememre néztem. A legtöbb hívő sohasem fejlesztette a szellemét úgy, ahogy lehetett volna. Voltaképpen sohasem jártak annak a világosságában, ami mindvégig a birtokukban volt.
Megvallás: Eltökéltem, hogy fejleszteni fogom a szellememet. Eltökéltem, hogy az élet világosságában fogok járni.
/Kenneth Hagin-Hitünk tápláléka napi adagokban./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.