Ige: Az Úr oltalma van a csak vallásos emberek mellett is.

 „Lőn [történt] pedig egy napon, hogy eljövének [fölkerekedtek; megjelentek, és megálltak] az Istennek fiai [az istenfiak [(angelosz): hírnök, követ; angyal], és az Úr elé járultak], hogy udvaroljanak az Úr előtt [hogy az Úrnál jelentkezzenek]. És eljöve a Sátán is [(Szátánász): ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló; feltartóztató; szembenálló; rátámadó; szembeszegülő, ellenkező] közöttük [és velük együtt megjelent].

És [megkérdezte, és] monda az Úr a Sátánnak: Honnét jössz [honnét kerülsz ide]? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet [A földön barangoltam, ott jártam-keltem, és bolyongtam rajta].

És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot [felfigyeltél-e rá]? Bizony nincs hozzá hasonló [nincs hozzá fogható] a földön: feddhetetlen [(H: tám): ártatlan, feddhetetlen, becsületes], igaz [(H: jášár): egyenes, becsületes, derék, ember], istenfélő [féli az Istent], és bűngyűlölő [és kerüli a rosszat; és a gonosztól tartózkodó].

Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent

[Más fordítás: Talán bizony ingyen (ḥinnám: ingyen, semmiért, ok nélkül, indokolatlanul, hiába, hasztalan, alaptalanul) olyan istenfélő az a Jób]?

Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, marhája [jószága] igen elszaporodott [és birtoka egyre gyarapszik] e földön

[Más fordítás: avagy nem Te építettél−é sövényt Jób köré, hiszen te oltalmazod őt, és vetted körbe házát és mindenét, amije van].

De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, ami az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged.

[Más fordítás: De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá arra, amije van, majd káromol még téged]?!

Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindaz, amije van [mindene], kezedben van; csak ő magára ne nyújtsd ki kezedet [csak rá magára nem vethetsz kezet]. És kiméne [eltávozott] a Sátán az Úr elől^*(Jób. 1,6-12)

*Az Úr Jézus kijelenti, hogy a sátánnak – aki az ördög – milyen természete van: „… az ördög… emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (alétheia: valóság; isten Igéje), mert nincsen ő benne igazság (alétheia: valóság; isten Igéje). Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44).

 De: „Ez a szegény (a nyomorult) kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette (kiszabadította) őt. Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül (őrt áll az istenfélők mellett) és kiszabadítja (és megmenti) őket” (Zsolt. 34,7-8).

Már Dávidon keresztül hangzik az ígéret: „Grádicsok éneke (zarándokének). Mind boldog az, aki féli az Urat; aki az ő útjaiban jár! Bizony, kezed munkáját eszed (Kezed munkája után élsz)! Boldog vagy és jól van dolgod (és jól megy sorod)” (Zsolt. 128,1-2).

De a Golgotán legyőzetett, és levettetett a sátán, már nem tud Isten előtt vádolni: „És vetteték (levettetett) a nagy (a hatalmas) sárkány, ama régi (az ősi) kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti (megtéveszti), vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.

És hallék nagy szózatot az égben (egy hatalmas hang megszólal a mennyben), amely ezt mondja vala: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa (a királyság), és az ő Krisztusának hatalma; Mert a golgotán legyőzetett a mi atyánkfiainak (testvéreink) vádolója: „… ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt” (Jel. 12,9-10).

Ezért Péter apostol így figyelmezteti Isten népét, aki a Krisztus népe.  „Józanok (óvatosak) (megfontolt, szemmel tart,(vigyáz) legyetek, vigyázzatok (maradjatok ébren, éberek legyetek) (ébren marad, őrködik, figyel). Mert a ti ellenségetek (ellenfeletek), a (vádló, rágalmazó, sátán) az ördög, mint ordító oroszlán(ként) szerte (körül)jár (kószál mindenütt), keresvén, kit el(le)nyeljen (azt keresi, kit nyelhet el)” (1Pét 5:8)