„Még a haragvó emberek is
magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát
is megfékezed" (Zsolt
76,11).
A gonoszok mind haragszanak. Haragjukat el
kell szenvednünk, mert elhivatásunk jele az. Ha e világból valók volnánk, a
világ szeretne minket, de mert nem tartozunk e világba, a világ gyűlöl minket.
Az a vigasztalásunk lehet azonban, hogy az emberek haragja is csak Isten
dicsőségét növeli.
Amikor a gonoszok haragjukban
megfeszítették Isten Fiát, akaratlanul is az Úr szándékát teljesítették, és
ugyanezt teszik még ma is számtalan esetben az Istentől távol élő emberek.
Szabadoknak vélik magukat, pedig anélkül, hogy tudnák, mint Iáncravert
elítéltek, a Mindenható terveit hajtják végre.
A gonoszok csalárdsága nem fog
győzedelmeskedni. Öngyilkos módon saját vesztükre cselekszenek, cseleiket saját
maguk hiúsítják meg. Semmi olyan nem származik haragjukból, ami igazán árthatna
nekünk. Mikor a mártírokat égették, a máglya felszálló füstje az igaz hívők
ellenségeire hozta a legnagyobb szégyent.
Az Úr már szájkosarat és láncot vetett minden
fenevadra. Ő tartja féken az ellenség dühösködését. Olyan mint a vízimolnár,
aki a folyó áradatának nagy részét visszatartja, és csak annyi vizet enged
folyni, amennyi a kerék forgatásához szükséges. Ne sóhajtozzunk tehát, hanem
énekeljünk.
Akármilyen hevesen fúj is a
szél, Istennél mégis minden rendben van.
C. H. Spurgeon "
Isten ígéreteinek
tárháza" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.