3. Isten jelenléte szintjeinek a meghatározása

Frank Damazio: Isten jelenléte utáni szenvedély

    Isten jelenlétének külömböző szintjei vannak, amit meg kell értenünk, mikor meghatározzuk az ébredést és megtapasztaljuk az Ő fenséges jelenlétét.

    Az Ószövetégben használatos „jelenlét” szó a héber paniim fordítása, amely 76-szor fordul elő. A gyökérszó a pana, ami azt jelenti: „odafordítani az arcot”. Amikor tehát az Isten jelenlétéről beszélünk, a Szentírásban ez szó szerint azt jelenti, hogy betölteni, átjárni, keresztül hatolni, kiterjeszteni, valakinek a szeme előtt, színe előtt lenni. Isten jelenlétének a fogalma arra utal, hogy Isten arca elfogadással és kegyelemmel fordul valaki felé. Ez a szó azt jelenti: elegendő, képes fenntartani vagy támogatni. Amikor Isten jelen van, Ő elégséges arra, hogy fenntartsa és támogassa azt, aminek erőt adott.

    Isten jelenlétének három szintje a következő: 

3/1, Isten mindenütt jelenvalósága,

3/2, Isten kinyilvánított jelenléte,

3/3, és amit úgy hívunk hogy Isten átérzett, felszabadított, személyessé vált jelenléte.

    3/1, Isten mindenütt jelenvalósága

    Isten mindenütt jelenvalósága egyszerűen azt jelenti, hogy Isten mindenütt, minden időben jelen van és jelenléte betölt mindent. Isten jelenléte kapcsolatban van minden hellyel és személlyel. Isten jelen van az egész teremtett világmindenségben. Isten a következőket jelenti ki az Ézsaiás 66,1-ben:

    „Az egek nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya”

    Jeremiás 23,24 pedig egyenesen ezt állítja:

    „Vajon elrejtőzhetik-e valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? Azt mondja az Úr, vajon nem töltöm-e be a mennyet és a földet, azt mondja az Úr”.

    Ez a kinyilvánítás hangsúlyozza Isten jelenlétét az egész világmindenségben. Isten betölti a mennyet és a földet. Isten itt van, és az egész teremtést átjárta az Ő jelenléte.

    „Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. Hova menjek a Te Lelked elől? És a Te orcád elől hová fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy” (Zsoltár 139, 6-8).

    „Akkor Jákob felserkent álmából és azt mondta: ’bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.” (1 Mózes 28,16)

    Isten mindenütt jelen van, korlátlan térben és időben. Isten jelen van a téren túl is és betölt minden dolgot. A véges tér, a létezésében függ Tőle. Ám lehetnek idők, amikor sem az emberek, sem az egyház nem tapasztalja meg és nem ismeri fel azt, hogy Isten jelen van. Ez azonban nem befolyásolja Isten jelenlétét. Akár elismerjük, akár nem, Isten mindenütt jelen van és betölt mindent. Ő éppúgy jelen van az egyes atomban, mint a legtávolabbi csillagban. Nincsen olyan hely, ahol Isten nincsen jelen.

    E jelenlét valósága és megnyilvánulása azonban nem ugyanaz. Ha szerető engedelmességben együttműködünk Vele, Isten megmutatkozik nekünk és ez mindennél fontosabbá lesz számunkra.

    3/2, Isten kinyilvánított jelenléte

    Isten jelenlétének második szintje, Isten kinyilvánított jelenlétének nevezhető. Ilyenkor Isten szuverén módon és utakon jelenti ki magát. Istennek ez a jelenléte érezhető, még akkor is, ha éppen nem keressük Őt, vagy nem alkalmazzuk a szellemi gyakorlatokat – az imádságot, bűnbánatot, és az Írás más igazságait, amelyek meghatározzák, hogyan közeledjünk Istenhez – amelyek segítenek bennünket Isten jelenlétének megtapasztalásában. Vannak időszakok, amikor Isten úgy dönt, hogy kinyilvánítja magát, függetlenül a mi kezdeményezésünktől, egyszerűen azért, mert Ő Isten és Ő szuverén.

    „Hogy keressétek az Urat, ha talán kitapogathatnák Őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem: mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amiképpen a ti költőitek közül is mondták némelyek: ’mert az ő nemzetsége is vagyunk’” (ApCsel 17, 27-28).

   Nem Isten létezése van bennünk, hanem a mi életünk és tevékenységeink, egész létezésünk van Őbenne. Az meglehet, hogy valaki elfordul Istentől, szellemben távol kerül Istentől, és ezért Isten is távol van ettől a személytől. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Isten mindig „kéznél van”.

    „És meghallották az Úristen szavát, aki hűvős alkonyatkor a kertben járt, Ádám és felesége pedig elrejtőzött az Úr jelenléte elől a kert fái között” (1 Mózes 3,8).

    Ez Isten kinyilvánított jelenléte, amely érezhető. Ez Isten kinyilvánított jelenléte, amely átjárhatja az emberi létezést.

    „Akkor Kain elment az Úrnak színe elől és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre” (1 Mózes 4,6).

    Ugyanúgy érezte Kain is az Úr jelenlétét a Szentírás szerint, ahogy Ádám és Éva is érezte az Úr jelenlétét a kertben. Isten mindenütt jelenvalósága ott van mindenütt, minden időben, Káin tehát nem térhetett ki Isten jelenléte elől. De elhagyta Isten kinyilvánított jelenlétét, azt a jelenlétet, amely körülvette a kertet és érezhető volt.

    A 3 Mózes 22,3-ban ez áll:

    „Ha valaki a ti nemzetségetekből, a ti összes magzataitok közül hozzájárul a szent dolgokhoz, amelyeket Izrael fiai szentelnek az Úrnak, mikor rajta van az ő tisztátalansága, az ilyen ember vágattassék ki jelenlétemből: én vagyok az Úr”.

    Ez a vers egyszerűen azt mondja, hogy az ilyen ember kivágható, nem az Isten mindenütt jelenvalóságából, hanem Isten kinyilvánított jelenlétéből.

    Olykor Isten szokatlan jelenléte járhat át egy épületet, egy közösséget, vagy egy területet. Sok ember írt erről cikket, vagy számolt be Isten félelmetes, szuverén jelenlétéről, különböző időkben, különböző helyeken.

    1858-ban az amerikai ébredés idelyén, a hajósok úgy érezték, hogy Isten Szellemének a befolyása alá kerülnek, amikor a hajók közeledtek az amerikai kikötőkhöz. Az Amerikába érkezett hajók egymás után számoltak be a hirtelen meggyőzés és megtérés tapasztalatáról. Ez Isten szuverén jelenléte volt, amely megnyilvánult egy adott helyzetben és körülményben, ahol Isten kezdeményezte a jelenlétét az emberek között.

    3/3, Isten személyessé vált jelenléte

    Isten jelenlétének harmadik szintje az, amit Isten átérzett, kijelentett és személyessé vált jelenlétének mondhatunk. Ez Isten olyan jelenléte, amely elérhető Isten népe számára, ha követi az ima, az imádat és Isten keresésének a bibliai mintáját.

    Éles határ van Isten kinyilvánított jelenléte és átérzett, kijelentett és személyessé vált jelenléte között. Isten kinyilvánított jelenléte megérkezhet Isten szuverén cselekedete révén, minden emberi kezdeményezés nélkül is. Isten kinyilvánítja jelenlétét egy ipari negyedben, ahol dolgoznak az emberek, vagy olyas valakin, aki éppen sétál az utcán. Ez egy csoda, a Szent Isten szuverén tette. A Szentírás azonban beszél arról is, hogyan kereshetjük Istent, hogy az Ő jelenlétébe kerüljünk: böjtölhetünk, imádkozhatunk, imádhatjuk Őt, gyakorol-hatjuk magunkat azokban a szellemi dolgokban, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy az élő Isten valóságos jelenlétében éljük életünket. Ez olyan jelenlét, amit megérinthetünk, amely betölt bennünket, nemcsak egyéni életünkben, de közösségi életünkben is.

    Zsoltár 22,3 azt mondja:

    „De Te Szent vagy, Aki Izráel dicséretei között trónolsz”.

    Kapcsolat van Isten népe hallható dicsérete és Isten kijelentett jelenléte között. Amikor a jelenlét felszabadul az imádatban, vagy az imaidő alatt, akkor Isten jelenlétének másfajta szintjét tapasztaljuk meg, mint a puszta mindenütt jelenvalóságát, vagy az Ő kinyilvánított, szuverén jelenlétét.

    „Ne vess el engem orcád elől, és a te Szent Szellemed ne vedd el tőlem” (Zsoltár 51,11).

    „Megmutatom neked az élet útját; a te jelenlétedben van a teljes örömöm, jobbodon gyönyörűségek vannak örökké” (Zsoltár 16,11).

    „Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az emberek zendülései elől, sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől” (Zsoltár 31,21).

    „Menjünk jelenlétébe hálaadással, vígadozzunk néki zsoltárokkal” (Zsoltár 95,2).

    Amikor keressük Isten jelenlétének ezt a harmadik szintjét, a mi felelősségünk az, hogy imádkozzunk, keressünk, higgyünk és belépjünk Isten jelenlétébe a dicséret, imádat és böjt áldozataival és higgyük, hogy az Ő jelenléte ott lesz.

    „Történt pedig, mikor a papok kijöttek a szent helyből, (mert a papok mindnyájan, akik ott voltak, magukat megszentelték sorrendjük megtartása nélkül), és az énekes léviták, akik ott voltak, Aszáf, Hámán, Jedutun fiaikkal és testvéreikkel ott álltak az oltár keleti felénél, fehér ruhákba öltözve, cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal, és velük százhúsz kürtölő pap. Történt pedig, hogy a kürtölők és énekesek egyenlőképpen zengtek az Úrnak hálaadást és dicséretet. Amikor pedig felemelték hangjukat kürtölésekkel, cimbalmokkal és mindenféle zeneszerszámmal és dicsérték az Urat, hogy Ő ’igen jó és örökkévaló az ő irgalma’, akkor a ház megtelt köddel” (2 Krónika 5,11-13).

    Ebben a szakaszban ismét azt látjuk, hogy Isten jelenléte hozzáférhető népe számára. Az imádat és a papok dicsérete arra késztette Istent, hogy megmutassa jelenlétét átérezhető, kinyilvánított és személyes módon. A papokat annyira meggyőzte Isten jelenléte, hogy képtelenek voltak megállni és folytatni szolgálatukat az adott helyzetben.