Apostolok Cselekedete 6. fejezet: AZ evangelista szolgálat jellemzője (szerkesztett)

Csel. 6,1 Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodnak [és nőtt a tanítványok száma], támada a görög zsidók közt panaszkodás [vagyis zúgolódás támadt] a héberek [vagyis az arám nyelvet beszélő, és az atyák hagyományaihoz szilárdan ragaszkodó zsidók] ellen. hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek [és elhanyagolják őket] a mindennapi szolgálatban [a naponkénti ellátásukban]

Csel. 6,2 Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén [vagyis magához hívta] a tanítványok sokaságát, és mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten [(logoszát)] igéjét elhagyjuk [és hogy Isten üzenetének tanítását, prédikálását, és üzenetének szolgálatát elhanyagoljuk] és az asztalok körül szolgáljunk.

[Más fordítás: Nem Istennek tetsző dolog az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva felszolgáljunk az asztaloknál, a szegények élelmezésénél, és az adományok szétosztásának munkáját szervezzük].

Csel. 6,3 [Szemeljetek ki], és válasszatok azért, atyámfiai [testvéreink], ti közületek [vagyis magatok közül] hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és [Istentől kapott] bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra [vagyis erre a szolgálatra, ennek a szükségnek a pótlására] beállítsunk

Csel. 6,4 Mi pedig [to­vábbra is kitartóan, állhatatosan, folyamatosan és állandóan] foglalatosok maradunk a könyörgésben [az imádkozásban] és az igehirdetés [(logosz): tanításának, és hirdetésének] szolgálatában

[Más fordítás: Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, és Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük].

Csel. 6,5 És tetszék e beszéd [(ez a logosz): ez az Ige, ez a szó, és ez a javaslat] az egész sokaságnak [és az egész gyülekezetnek]: és kiválasztják Istvánt [Jelentése: koszorú, megkoronázott], ki hittel és Szent Szellemmel teljes férfiú vala, Filepet [Jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli], Prokhórust [jelentése: kórus vezetője; körtáncvezető, előtáncos, karvezető; előkészített, a tánc előtt], Nikánórt [Jelentése: győző, győzedelmes" férfiakat legyőző, győztes, hódító], Timónt [jelentése: tiszteletre méltó, tisztelt. - értékes], Párménást [Jelentése: maradandó, kitartó, állandóság. – állandó, aki megmarad] és Nikolaust [jelentése: a nép legyőzője, kényszerítője, zsarnoka; a nép győzelme. - diadalmas a népe fölött, népét legyőző], ki Antiókhiából [jelentése: bosszúálló, üldöző] való prozelitus vala [vagyis: aki Antiókhiából jött, és felvette a zsidó vallást];

Csel. 6,6 Kiket állatának az apostolok [vagyis a kiküldöttek, a követek] elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájuk veték [vagyis rájuk tették]

Csel. 6,7 És az Isten [(logosza)], igéje növekedik [és terjed]. És sokasodik [gyarapodik, és szaporodik] nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben és a papok közül is nagy sokan [engedelmeskednek, és] követik a hitet.

[Más fordítás: Isten üzenete pedig egyre több és több embert ért el; közben meg növekedett az isten igéjének hatása s a Jézust követő tanítványok száma is igen megszaporodott Jeruzsálemben. Sőt a papok közül is sokan elfogadták a hitet]

Csel. 6,8 István pedig teljes lévén hittel, [kegyelemmel] és (csodatevő)erővel, és [hatalommal], nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között

Csel. 6,9 [Megjelentek] és előálltak azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül [az úgynevezett „felszabadítottak zsinagógájából], mely a szabadosokénak, Cirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Ciliciából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek [és vitatkoztak] vala.

Csel. 6,10 De nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Szellemnek, mely által szól vala

[Más fordítás: de nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Szellemmel, amellyel beszélt]

Csel. 6,11 Akkor felbujtottak [felbéreltek] valami embereket, [akik azt állí­tották] és akik mondának: Hallottuk őt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen

[Más fordítás: Ekkor pénzt adtak néhány embernek, hogy mondják ezt: „hallottuk Istvánt, amikor Mózest és Istent szidta, és káromkodott].

Csel. 6,12 És felzendítik [és fellázították, és felizgatták] a népet, a véneket és az írástudókat; és reá rohanván, [rátörtek, rárontottak; rátámadtak Istvánra, és elfogták őt], és magukkal ragadják őt, [és vonszolva] vivék a nagytanács elé [vagyis a Szanhedrin elé];

Csel. 6,13 És állatának hamis tanúkat, kik mondának: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen:

Csel. 6,14 Mert hallottuk, amint azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet elrontja [lerombolja, romba dönti], és megváltoztatja a ceremóniákat [és megváltoztatja a szokásokat], melyeket adott nékünk Mózes [és amelyeket Mózes hagyott ránk].

Csel. 6,15 És szemeiket reá vetvén [mind rátekintettek, és valamennyien meredten bámultak rá] a nagytanácsban [vagyis a Szanhedrinben] ülők, és mindnyájan olyannak láták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját

[Más fordítás: Egyszer csak a nagytanácsban ülők mind meredten néztek rá és az arcát olyannak látták, mintha angyal orcája volna]