Eleve elhatározván, hogy
minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve
szerint… (Ef 1,5.)
Felmerül a kérdés: akkor ez
most „kényszer”? „Ha akarod, ha nem, mindenképpen az Ő fia leszel?” – én úgy
gondolom: nem. A szeretet meghódít. Megnyer. De nem kényszerít. Legfőképpen
azért, mert szeretetet akar. Azt pedig nem lehet kikényszeríteni. Egy szolgának
lehet parancsolni, és meg kell tennie – engedelmeskedni kénytelen – de egy fiú
önként engedelmeskedik. Legalábbis Isten országában így van.
„Ha engem szerettek – az én
parancsolataimat megtartsátok” – mondja az Úr Jézus az Ő tanítványainak. Ez egy
másfajta kapcsolat. Nem mond szolgáknak – a szolga nem tudja, mit tesz az ő
Ura. De téged barátjának mond, mert mindazt, amit az Atyától hall, tudtul adja
neked. Akarja, hogy tudd, hogy lásd, hogy átjárjon, és hogy ÖNKÉNT,
szeretetből, engedj Neki. Ez az Isten országa. A szeretet megnyer. Meghódít. De
nem kényszerít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.