Ige: Mert meg van írva:

 „Elvesztem [eltörlöm; elpusztítom] a bölcsek bölcsességét, [műveltek tudását] és az értelmesek [okosak; éles eszűek, megfontoltak] értelmét [okosságát;tudását] elvetem.” [megvetem; félretolom; semmivé teszem; eltörlöm]

Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ [világkorszak (aión)] vitázója? Nem tette-e bolondsággá [balgasággá; oktalansággá; ostobasággá] Isten a világ [kozmosz] bölcsességét? [a világi tudományt]” (1Kor. 1,19-20)

És Isten: „Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt” (Jób. 12,17)

Azért, mert: „...e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik” (Ésa. 29,13-14)

Az írástudóknak és a farizeusoknak mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9)

Hiszen: „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek” (Róm. 1,22)

18 Ezt mondja az Úr: „Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr (Jehova), aki mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól; Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi” (Ésa. 44,24-25)

E világról ezt mondja az Úr: „Semmivé teszi az ÚR a nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait” (Zsolt. 33,10)

És e világ vezetőiről így szól az Úr: „Milyen ostobák Coán (szilárd hely /a föld?/) vezérei, a fáraó (nagy ház) legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek mondani a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?! Hol vannak bölcseid? Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felől! Bolondok lettek Coán vezérei, Nóf  (felemelkedés, magaslat) vezérei becsapódtak. Tévútra vezették Egyiptomot a tartományok vezetői. Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás szellemét, hogy tévútra vezessék Egyiptomot (e világot) minden vállalkozásában, ahogyan a részeg beletéved okádékába” (Ézs. 19,11-14)

„Jövendölés Egyiptom (bezárás, fogság, szorongatás beszűkülés / e világ szimbóluma) ellen. Íme az Úr könnyű felhőre ül, és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak előtte Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve megolvad őbennük. És összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal, és egyik hadakozik a másik ellen, kiki felebarátja ellen, város, város ellen, és ország, ország ellen. És elfogyatkozik az egyiptomiak szelleme őbennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól. És adom az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr (JEHOVA), a seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4)

Bizony: „Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.” (Péld. 21,30)

„Őnála van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem” (Jób. 12,13)

Ige: Az apostol megvallása:

„Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk” (2 Kor. 4,15.17)

Kijelentés a szenvedések okáról, és arról, hogy azt kik okozzák: „Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól... Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok és hitetek felől, minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok között, amelyeket szenvedtek” (1 Thess. 2,14; 2 Thess. 1,4)

„nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon (az Úr Jézus) mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival” (2Thessz. 1,7)

Akkor: „… amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek” (1Pt. 4,13)

„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk”(Róm. 8,18)

Ige: Az igehirdetés

 „Mivel tehát a világ [koszmosz: világegyetem; világmindenség] a saját [maga] bölcsessége [(szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége] útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében.

Tetszett Istennek [úgy látta helyesnek (jónak)] hogy az igehirdetés bolondsága [ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés (prédikálás)] által üdvözítse [(szódzó): bűnbocsánatot szerez, megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] a hívőket. [azokat, akik hisznek]” (1Kor. 1,21)

A Te szereteted

Úr Jézus, vezess!

Uram légy előttünk, és vezess
Légy közöttünk és fogj kézen
Légy fölöttünk és áldj meg!

Guti Tünde: AZ ÚR NYOMÁBAN JÁRVA…

   Nyomasztó álmokra ébredek napok óta, néha démoni jelenlét fojtását is érzékelem.

   Október 31-re virradólag erőteljes, félelmetes képsort láttam, ami számomra üzenet értékkel bírt.  Egy hatalmas vulkánkitörésnek voltam a szemtanúja, leginkább a Krakatau szörnyű pusztítását idézte fel bennem.

   Borzalmas robbanás rázta meg a hegyet, sűrű, sötét, áthatolhatatlan füst gomolygott felfelé. Rettenet töltött el, de érdekes módon szagokat nem éreztem, és annak ellenére, hogy közvetlenül előttem zajlott a döbbenetes katasztrófa, nem tapasztaltam a forróságot. Azt viszont tudtam, hogy most fog elindulni a hömpölygő lávafolyam.

   A következő pillanatban a nyílt terepen álltam, többen voltunk együtt. Ekkor egy hangot hallottam a magasból:

   „MINDIG A NYOMOKBAN JÁRJATOK, ÉS AKKOR MEGMENEKÜLTÖK! MINDIG A NYOMOKBA LÉPJETEK!”

  

  Addigra már mindent elöntött az izzó, folyékony kőzet. Méteres, jól kivehető lábnyomokat láttam magam előtt a vörösen szétterülő lávában, aminek mélyedésében fekete föld és zöld fű virított. Ez az egyetlen esély a túlélésre.

   Szorongtam. Hogyan fogok lépkedni a nyomokban anélkül, hogy a saját lendületem és az izgalom miatt félre ne tántorodjak?!

   De elindultam. Ekkor felébredtem.

   Másnap hajnalban, november 1-én szintén félelmetes álmom volt. Ezért már korán kerestem az Urat, és imádságba mélyedve Ő arra késztetett, hogy böjtöljek.

   Megértettem, hogy globális megrázkódtatás következik, és minden meg fog égni, el fog pusztulni, ami nem hordozza magában az életet.

   CSAKIS AZ ÚR JÉZUS NYOMDOKAIBAN JÁRVA VAGYUNK VÉDETTEK!

Egyre jobban meg kell ismernünk Őt és kijelentéseit, egyre szorosabban kell ragaszkodnunk Hozzá és beszédéhez, hogy ne vétsük el a lépéseket, és ne ingadozzunk saját, emberi lendületünktől hajtva!

   Mit jelent az Úr nyomában járni?

Úgy látni, járni, úgy tenni mindent, ahogy Ő tett. Mindezt az Atyával való, tökéletes összhangban. Teljes alázatosságban egy mindent érintő, jellembeli változás ez Krisztus hasonlatosságára, amit Isten Szent Szelleme végez el bennünk.

   Jézus nyomában járni, nos ez az igazán önfegyelmet és szellemi összpontosítást igénylő, szüntelenül Istenre figyelő és Neki szeretetből engedelmeskedő, megszentelt életvitel.

   Az Úr áldjon meg benneteket, járjunk mindnyájan Jézus nyomában! Ámen!

Guti Tünde

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/az-ur-nyomaban-jarva....html

Elaine Tavolacci: A korai és a késői eső

---

Az utóbbi napokban a Szent Szellem erőteljesen fokozódó jelenlétét érzem. Olyan, mintha egy duzzasztógát átszakadt volna, és megnyíltak a menny vízáradatának a kapui. Jézus elkezdte elküldeni az Ő esőjét túláradóan. Az Úr valami nagyon komoly dolgot mutatott nekem. Jóel a korai és a késői esőről prófétál a második fejezetben. A korai eső pünkösd napján valósult meg a felsőházban, a késői eső pedig az, amire minden Szellemmel telt hívő vágyakozva vár. A Bibliában Izrael esős időciklusai a Szent Szellem kiöntetésének és a lelkek aratásának a prófétai előképei. A korai eső héber szava az "ömlő", "yoreh", ami egy eláztató, elárasztó esőre utal. A késői eső héber szava az "aratási eső", "malqoesh". Ez a szó egy zuhogó, nagyon erős esőzésre utal. Prófétai szemmel, a korai eső a pünkösdöt vetítette előre, a késői eső pedig még el kell, hogy jöjjön. Sőt, a Biblia szerint az utolsó napokban az Úr elküldi a korai esőt is és a késői esőt is. Készüljetek fel arra, hogy a késői eső áradata hatalmas folyókat fog fakasztani, és ezzel együtt soha nem látott számban fognak bejönni az emberek a végidők aratásába.

Az Úr azt mondja, hogy még egyszer kiküldöm a dicsőségemet a földre. Amikor látjátok, hogy elkezd esni a késői eső, ne féljetek belelépni. Ez nem természetes eső. Ez az eső hatalommal jön. Ez az eső erővel jön. Ez az eső valóságot hordozva jön. Ez az eső bőséggel jön. Ez az eső kitartóan jön. Ez az eső mindazoké, akik szomjasak. Mindazoké, akik készek elengedni a hagyományaikat, és belépnek annak az újdonságába, amit számotokra készítettem. Ez az eső folyókat fog fakasztani, és ezek a folyók hamarosan emelkedni fognak. Amint beléptek a folyóba, mindazt, ami nem Tőlem van, elmossa a víz. Minden, ami kiszáradt és töredezett, helyre fog állni. Minden, ami beteg, rendbe jön. Ebben a folyóban olyan kijelentést fogtok kapni, ami ámulatba fog ejteni. Ebben a folyóban a békesség áradatait fogjátok találni. Engedd, hogy mélyebbre vigyelek ebben a folyóban. Azokat keresem, akik nem félnek kilépni a komfort zónájukból. Azokat keresem, akik nem félnek kievezni a mély vízre. Munkásokat keresek erre a nagy aratásra, ami most fog kezdődni.

Mindenhol, ahol az Én folyóm árad, életet hoz. Az az ádáz harc, ami ellened dúlt mindez idáig, el fog törpülni a szemedben, amint belépsz ebbe a folyóba. Többé nem fognak megfélemlíteni a sötétség ellened támadó erői. Ez a folyó pajzsként fog védeni minden rád irányított tüzes nyíltól. Sokan jelentős mértékben fognak áttöréseket átélni, amint belépnek ebbe a folyóba. Nagy csodák fognak kapcsolódni ehhez a kiáradáshoz. Ami embereknek lehetetlennek tűnt, természetes jelenséggé lesz. Ne bátortalanodj el, amikor meglátod a sötét felhőket. A sötét felhők hordozzák a késői esőket. Az esőből lesznek ezek a folyók. Ahogy megmondtam az Én igémben, olyan dolgot cselekszem a ti napjaitokban, amelyet nem hinnétek, ha valaki mondta volna nektek. Ne bátortalanodjatok el, amikor azt látjátok, hogy a víz csak bokáig ér. Ez még csak a kezdet, mivel a folyó emelkedni kezd majd a következő napokban, először bokáig, térdig, derékig, majd túláradó mértékben, amikor már özönlik, mondja az Úr.

Ezékiel 47:2-9

És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kívül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól. Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vízen, a víz bokáig ér vala. És mére ismét ezret, és átvitt engem a vízen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezret és átvitt engem s a víz derékig ér vala. És mére még ezret, s volt olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas volt a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható. És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján. És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa volt mindkét felől. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra folyik ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement.

Habakkuk 1:5

Nézzetek szét a népek között, vizsgálódjatok és csodálkozással csodálkozzatok, mert oly dolgot cselekszem a ti napjaitokban, mit el sem hinnétek, ha beszélnék!

Zakariás 10:1

Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn.

Jakab 5:7

Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé, a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg korai és kései esőt kap.

www.awordinseason.info

http://gyurinaploja.blogspot.com

Dicséretek. (lejátszási lista)

Isten szeretete - Jesus Culture

Klaus Douglas: Az Egyházról

"Aki azt akarja, hogy az egyház maradjon meg olyannak, amilyen, az nem akarja, hogy az egyház megmaradjon." 

Gyülekezetek házanként

Pünkösdkor 3000 ember tért meg, és létrejöttek a házankénti gyülekezetek. Az apostolok:

" ...mindennap a templomban [a szenthelyen] és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust. [Más fordítás: Továbbra is szünet nélkül, mindennap tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templomban és a házaknál, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus]” (Csel. 5,42)

Egy rövid gondolat:

Készítette: István Bertalan 

A Biblia szerint van a legjobban definiálva: Zsid 11,1

"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés."

Minden ember hisz valamiben, az is, akinek nem Istene az Úr; van a ki a saját erejében hisz, van aki a pénzben, a természet törvényeiben és sorolhatnám a végtelenségig, de csak egyetlen hit üdvözít és tud elvinni az Isten jelenlétébe, ez a Jézus Krisztus halálába és feltámadásába vetet hit, hogy Jézus meghalt a bűneikért. Én ebben hiszek, hogy a könyörülő és irgalmas Isten, emberré lévén feláldozta magát értem, bűneimet testében felvitte a fára, hogy az én bűneimnek Ő meghalván én őrökké éljek:

1Tim 3,16

"És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe." És még egy fontos dolog: Zsid 11,6

"Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik"...Hinni kell hogy az Isten létezik, hogy irgalmából és kegyelmének gazdagságából a legnagyobb ajándék lehet a miénk: az örök élet ajándéka!

Ef 2,8-9.

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék"

ÁMEN! Dicsőség érte az Istennek!

Mese a sündisznóról!

 Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

 Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt, legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi.

Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele, legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás. Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle, fáj-e a szíve. Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott. Így éldegélt a sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó lépteket hallott, egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt. Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban összegömbölyödött, amint ez már szokása volt. A kislány csak ekkor figyelt fel a tüskés gombócra. „Süni!” - kiáltott fel nagy örömmel, és leguggolt a sündisznó mellé. A sündisznó szerette volna szemügyre venni a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.

 „Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány, szeretnélek megsimogatni!” A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta. A kislány tovább kérlelte.

„Kedves Süni, kérlek csak az orrocskádat, hadd érintsem meg.” A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak, már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle. „Hagyj békén. Engem nem lehet megsimogatni.” - morogta, és abban a pillanatban meg is bánta, de nem volt ereje bocsánatot kérni. A kislány elszomorodott. „Ne haragudj rám, én csak jót akartam.”

”Persze, persze, hm…” - mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is mondjon.

”Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor.” - és a kislány továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.

A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána kiáltani – „Gyere vissza!” De egy hang sem jött ki a torkán. Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszében, talán majd máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér.

S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit. Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze. A süni is észrevette a kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt. Csak úgy vert a szíve a tüskerengeteg alatt. A kislány halkan és finoman ereszkedett le mellé.

„Itt vagyok.” - suttogta. A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.

„Hát, Isten hozott.” - mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy sikerült kimondania.

„Most megengeded, hogy megsimogassalak?”

A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát. A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna, a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.

Látod, mondtam én, előre megmondtam.” - morgott a sün – „Jobb lett volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!”

”Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos!” - sírt a kislány, és elrohant.

A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána, „Várj! Gyere vissza! Én nem akartam! Nem így akartam. Én világéletemben arra vágytam, hogy megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen, aki…”

Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a tüskéi.

A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza. Szaladt, csak szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe. A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket. Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer

csak a szívében is csend lett. És akkor fülébe csengtek a sündisznó szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.

„Soha senki nem simogatott meg!”

Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam szeretetből. És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.

„Te voltál az egyetlen, aki. Az egyetlen!”

Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte. A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el, vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még a szíve dobogását is érezte.

”Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok lenni.” - mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon. És csodák csodája, a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a selymes zöld pázsit.

Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány. Te kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó. A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli. A sün és a kislány attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a sündisznó átváltozásán

( ismeretlen szerző)

Skillet - Never surrender ~ Soha ne mondj le rólam {magyar és angol szöv...

A halál földében ülőkről

Készítette: Lisa Szanyel

A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.

Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa. Mát. 4,16-17.

A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük! Ésa. 9,2

Isten szól a Fia által

Készítette: Lisa Szanyel

Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,

A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, a mennyivel különb nevet örökölt azoknál.

Zsido 1:1-4.

Amen!

Te melyiket választanád?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egyszer egy sasfióka kiesett a fészekből. Véletlenül arra járt egy paraszt, aki hazavitte, és a baromfiudvarban helyezte el. A sas fióka a tyúkok között nőtt fel.

A tyúkok eleinte bizalmatlanul tekintgettek az idegenre, aki vadul csapkodott a szárnyával, és ügyetlenül a levegőbe akart emelkedni.

Miután a sas még fiatal és alkalmazkodóképes volt, gyorsan megtanulta, hogyan viselkedjék úgy, mint a tyúkok. Hamarosan már csak a külsejében különbözött a baromfiudvar lakóitól. Akárcsak a tyúkok, ő is kukacokat keresett a földön, magokat csípett fel az etetőedényből, és megpróbált tyúk módjára kotkodácsolni. Ahogy múlt az idő, egyre ügyesebbé vált mindebben.

Fokozatosan elhalványult benne az a különös vágy, hogy a levegőbe emelkedjék. Időnként, amikor egy árnyék siklott a baromfiudvar fölé, és valamennyi tyúk hisztérikusan kotkodácsolva bokrok és fák alatt keresett menedéket, a kis sas volt az egyetlen aki felnézett az árnyékra, és furcsa vágy fogta el. Miután azonban nem tudott magyarázatot találni ezekre az érzésekre, és valamennyi tyúk értetlenül nézett rá, amikor beszélni akart velük erről, elfojtotta magában ezt a vágyat. És amikor a következő alkalommal árnyék jelent meg a baromfiudvar felett, ő is behúzta a fejét, akárcsak a többiek, és egy bokor védelmébe menekült velük. Évekkel később egy vándor ment el a baromfiudvar mellett. Amikor megpillantotta a sast, megkérdezte a parasztot:

"Hogyan lehetséges, hogy te egy sast tartasz a baromfiudvarban? Nem tudod, hogy ő egészen más életre van szánva?"

A paraszt elmesélte neki, hogyan találta meg annak idején a sasfiókát, és mivel nem volt más ötlete, a baromfiudvarban helyezte el.

"És amint látod, jól érzi magát a tyúkok között. Ő is egy közülük."

A vándor csóválta a fejét, és arra kérte a parasztot, hadd vigye magával a sast egy sétára. A parasztnak nem volt ellene kifogása, így a vándor felemelte a sast, a karjára ültette, és kiment vele az udvarból.

Lassan, kényelmesen sétált a sassal a dombok felé. A sas leereszkedett szárnnyal és behúzott fejjel ült a karján, és csak időnként kockáztatta meg, hogy félve végigtekintsen az idegen környezeten. A vándor felsétált vele egy dombra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tájra, de a sas csak keveset látott mindebből.

Este a vándor visszavitte a sast a baromfiudvarba. A madár megkönnyebbülten reppent le a földre, és szorgalmasan elkezdett kukacokat keresni. Nagyon örült, hogy ismét a társai között lehet.

 A vándor néhány nappal később visszatért, ismét a karjára ültette a sast, és elindult vele a messzi dombok felé. A sas ezúttal kíváncsian nézett körül. Amikor elérkeztek egy magas domb tetejére, a vándor felemelte a levegőbe a karján ülő sast. A sas csapkodott a szárnyával, hogy visszanyerje az egyensúlyát, és közben legnagyobb csodálkozására felemelkedett a levegőbe. Csodálatos érzés volt ugyan a szabad lebegés, de a sas megijedt, és ismét belekapaszkodott a vándor biztonságot jelentő karjaiba. A vándor nevetett, ismét lesétált a madárral a dombról, és visszavitte a baromfiudvarba.

A sas továbbra is úgy viselkedett, mint egy tyúk, de közben alig várta, hogy megérkezzék a vándor. Amikor a férfi a következő alkalommal eljött, a sas magától értetődően a karjára röppent, büszkén felszegte a fejét, és látszott, hogy alig várja, hogy elinduljanak.

Ismét felmentek a magas hegytetőre. Csodálatos nyári nap volt, langyos szellő simogatta a fákat, az égen fehér felhők lebegtek, és körös-körül csodálatos, messze nyúló táj húzódott, zöld erdőkkel és termékeny földekkel. A vándor felemelte a karját, és óvatosan egy ívet húzott a levegőben. A sas eleinte félve kapaszkodott a karjába, izgatottan csapkodott a szárnyával, de aztán ösztönösen kiterjesztette a szárnyát, és a szél egyre magasabbra emelte a levegőben.

Hirtelen hangos, győzedelmes kiáltást hallatott, és eleinte szűk, majd egyre nagyobb köröket írt le a levegőben. Szinte súlytalanul repült a végtelen felé.

Mint egy király a birodalmában.

2. változat

Egyszer egy sas fióka kiesett a fészekből. Véletlenül arra járt egy paraszt, aki hazavitte, és a baromfiudvarban helyezte el. A sas fióka a tyúkok között nőtt fel.

A tyúkok eleinte bizalmatlanul tekintgettek az idegenre, aki vadul csapkodott a szárnyával, és ügyetlenül a levegőbe akart emelkedni. Később azonban a tyúkok jó társaságot jelentettek a sas fiókának és készségesen tanították. Miután a sas még fiatal és alkalmazkodó képes volt, gyorsan megtanulta, hogyan viselkedjék úgy, mint a tyúkok. Hamarosan már csak a külsejében különbözött a baromfiudvar lakóitól. Akárcsak a tyúkok, ő is kukacokat keresett a földön, magokat csípett fel az etetőedényből, és igazi tyúk módjára kotkodácsolt. Időnként arra használta a szárnyait, hogy társainál gyorsabban fogjon meg egy kövér kukacot, de legtöbbször a földön sétálgatott, mint a tyúkok.

Évek teltek el, és egy napon egy gyönyörű szép madár jelent meg a baromfiudvar fölött. Kiterjesztett szárnyakkal lebegett a levegőben, közvetlenül felettük, szinte súlytalanul.

A sas tisztelettel tekintett fel a magasba, és megkérdezte társait:

"Ki ez?"

"Ez egy sas. Azt mondják, a sas a levegő királya" - válaszolta az egyik tyúk.

"De felejts el. Te meg én, mi mások vagyunk".

És a sas elfelejtette a gyönyörű árnyékot a tiszta égen, és abban a hitben halt meg, hogy ő egy tyúk.

Így vagyunk mi is, amíg rá nem ébredünk, hogy kik vagyunk Krisztusban, addig nem azt a győztes életet éljük, amire a mi Atyánk elhívott!! „Ímé újjá lett minden…” Vedd észre, gondolkodj el rajta és járj a világosság fiaként a győzelem útján! Magasan felette a sötétség minden munkájának!!

Meglepődés

Készítette: ~ Szeretem a családomat ~

Ti is így voltatok vele ? :)

Hadd menjek Istenem

Ige: Ez is a test cselekedeteihez tartozó dolog:

„... Még testiek vagytok; ... Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” „... Senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval, dicsekedve a másik ellen” (1 Kor. 3,3-4.5.6.9;  4,6)

Ige: Isten bizonyságtétele a világi ember számára

Isten: „nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet” (Csel. 14,17)

 „hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk… ” (Csel. 17,27-28)

Hiszen: „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk” (Zsolt. 19,2-5)

„Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?” (Jób. 12,7-9)

Ige: Megbátorodásunk Krisztus által van

 „Mert amint bőséggel [túláradóan] kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből [megpróbáltatásaiból, amin keresztülment, amit elszenvedett, átélt és megtapasztalt (ez nem feltétlenül csak fizikai „szenvedést” jelent], úgy bőséges a mi vigasztalásunk [buzdításunk, megbátorodásunk] is Krisztus által”(2 Kor. 1,5)

Dicsérni vágylak én

15. ZSOLTÁR

15. ZSOLTÁR

Charles E. Robinson: Nők és férfiak.

Azt hiszem, ki lehet jelenteni, és be lehet bizonyítani, hogy semmi igei megkülönböztetés nincs, ami a hitélet gyakorlását vagy bármilyen ezzel kapcsolatos dolgot illet, és a nemeken alapulna. Isten szemében nincsenek férfiak vagy nők, csupán emberek... Az a megkülönböztetés, amit Isten tesz, nem a nemükben, hanem a családban elfoglalt helyükben van.

Akik várják - a szigetek - dicsőítsék Őt!

Dicsőítsék az Urat, hirdessék dicséretét a szigeteken! (Ésa. 42,12)

Krisztusban erős vagyok!

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. (Fil. 4,13)

Áldott az Úr és nincs Hozzá hasonló.

Az Úr az ellátónk

„Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget” (zsolt. 127,2)

E.W. Kenyon: A szeretet

"A szeretet az a szívnek, ami a virág a rétnek. A virágok betakarják a földek puszta, sivár helyeit is. Körülölelik a sziklákat. Kinőnek még a fák gyökerei között is. Betakarják a föld sebzett felszínét, az agyagos, sivár földeket a dicsőség és magasztosság palástjával öltöztetik fel, pazarló szépségben. Ugyanígy takarja be a szeretet az emberi természet durva, sebzett helyeit is." 

Álom a megbocsátásról

A parton ültünk némán, néztük a folyót, ahogyan a sötétben úszó fényektõl megcsillantak lágy hullámai....

Egyszer csak azt kérdezted:

- Mondd, te mindenkinek meg tudsz bocsátani?

Hirtelen ezernyi gondolat indult el bennem, mintha egy ajtót nyitottál volna ki ezzel a kérdéssel... Nem is szólaltam meg rögtön, annyira magával ragadt az egész...

- Elvileg igen. - mondtam késõbb.

- És gyakorlatilag?

- Tudod, az ember érdekes teremtmény. Ragaszkodik még saját fájdalmához is. Görcsösen kapaszkodik belé...félti... mert mi lesz, ha elengedi...? Megszûnik valami... Azt már nem látja, hogy nemcsak önmagán segítene....

- De miért van így?

- Mert a fájdalom, a sértõdöttség elhomályosítja a lényeget...

Egy léggömb volt a kezemben, fogtam, hogy el ne szálljon. Vigyáztam rá....hisz tõled kaptam...

Néhány percnyi hallgatás után ismét megszólaltam:

- Figyelj csak ..... a fájdalom is pont ilyen.... - mutattam a léggömbre.

- Milyen? - néztél rám kérdõn.

- ...mint ez a léggömb. Ha elengedem, messzire száll, majd eltûnik....s csak az emléke marad...de nem lesz már a kezemben. A fájdalommal is így vagyunk: nincs többé, ha egyszer elengedtük.

- És ez ennyire egyszerû?

- Nem - mosolyodtam el -, mert ragaszkodom hozzá... Nem akarom elengedni. Hiszen tõled kaptam... De késõbb rá fogok jönni, hogy amíg fogom a zsineget, addig meggátol mindenben, ami teljes embert igényel... Addig csak az egyik kezemmel tudom megfogni a kezedet ... megsimogatni az arcod ... de ez csak fél ... a félig-dolgok életképtelenek... És közben mozdulna a másik kéz is, de a léggömb ...........

Ekkor jön el a pillanat, amikor eldöntjük, melyik a fontosabb; mert a kettõ egyszerre nem tud mûködni. Ha két kézzel akarlak téged, a zsineget el kell engednem... Én pedig szeretlek, és nem érdekel tovább a léggömb...

De sokan gyûjtögetik a fájdalmat, és képesek szinte belefulladni, teljesen ellepi õket, ám elengedni nem akarnak egyet sem...

- Pedig minden könnyebb lenne... - mondtad, és szorosan hozzám bújtál, én két karommal átfontam a nyakad, s a léggömb elszállt....

http://jellem.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1152237

HAMIS BENYOMÁSOK

Jézus mondja: 19 "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, 20 hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. 21 Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."

22 "A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. 23 Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!"

24 "Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." Mt 6,19-24.

                         HAMIS BENYOMÁSOK

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére. (Zsid 12,2)

Egy nagy, csodálatos madarat teljesen elbűvölt a saját tükörképe, amelyet a nappalim ablakában látott visszatükröződni. Ez a madár minden reggel és délután megjelenik, hogy "kapcsolatba lépjen" a tükörképével. Amikor elrepül az ablak előtt, csodálatosan énekel, megcsipkedi az üvegtáblát, és egy sor különböző pózba vágja magát, hogy tetszelegjen a

"virtuális közönségének". Hónapok teltek el, de a madár nem képes felfogni, hogy a tükörkép csak egy csalóka látszat.

Amikor látom a madarat, amint előadja gyönyörű táncát és énekel, arra gondolok, hogy az ember figyelmét is mennyi dolog eltereli a realitástól, az Úr útjának követésétől. Sokan megtévesztve élik végig az életet, önmagukat, vagy másokat bálványozva. Sokan a pénz bűvöletében élnek. Egyeseket a hírnév kápráztat el, másokat a buja élet ideig-óráig tartó öröme vonzza. Ismét mások a munkakarrier oltára előtt hódolnak. A világ megtéveszt minket, sok üres csillogást kínál. De Jézus azt mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (Jn 14,6) A világi dolgok félrevezethetnek, de ha szemünket nem vesszük le Jézusról, rátalálunk az Istenben bővelkedő élet útjára.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy csak az értékes dolgoknak szánjuk oda magunkat, és le ne térjünk Fiad útjáról. Ámen.

Mi vonja el a figyelmemet Jézusról?

Ricardo Defeo de Castro (Rio de Janeiro, Brazília)

www.csendespercek.hu

Akkor lesz könnyebb

Készítette: Cégkereső oldal

A te Nevedben mi együtt vagyunk

Ige: Isten a mi vigasztalónk

 „Áldott [imádott legyen] az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak [bátorításnak; buzdításnak] Istene;

Aki megvigasztal [buzdítást szól; felbátorít] minket [is] minden nyomorúságunkban [szomorúságunkban; háborúságunkban; szorongattatásunkban; kínzásokban, gyötrődés és üldözésben, megpróbáltatásban,és bajban].

Hogy mi is megvigasztalhassunk [képesek legyünk bátorítani] bármely nyomorúságba esteket. [azokat, akik szomorúak, akik bármiféle szorongattatásban gyötrődés és üldözésben vannak] azzal a vigasztalással [buzdítással és felbátorítással] amellyel Isten vígasztal minket [azt a vigasztalást (bátorítást) nyújtva nekik, amelyet Ő nyújt nekünk]” (2 Kor. 1,3-4)

Isten vigasztalása a prófétán keresztül: „Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!... Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?!...

Mint férfit, akit anyja vígasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben (a kihívott gyülekezetben) vesztek vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei fölött” (Ésa. 49,13; 51,12; 66,13-14)

Ige: A test cselekedete

 „… azt a hírt kaptam [megtudtam] rólatok, testvéreim, [atyámfiai] Klóé [fiatal hajtás] embereitől, [háza-népe közül valóktól] hogy viszálykodások [versengések, veszekedések, viták] vannak közöttetek [pártokra szakadtatok]

Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél [és nyilatkozik] köztetek: Én Pálé vagyok, [Pálhoz tartozom] én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé

Hát részekre szakítható-e [meg van osztva] Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg [lett kínoszlopra vonva] értetek, vagy Pál nevére meritkeztetek be?” (1Kor. 1,11-13)

És ez azért van: „mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1Kor. 3,3)

 Ez pedig nem Istentől van, mert: „Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található” (Jak. 3,15.16)

Ennek a következménye lesz, hogy a szeretet helyett a szeretetlenség győz: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Gal. 5,15)

Áldott az Úr

A szeretet

Isten megőrzi szíveinket Krisztusban!

És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket, és gondolataitokat a Krisztus Jézusban (Fil. 4,7)

Rick Warren: Elestél? Állj fel!

"Láttál már kisbabát, aki éppen járni tanul? Lehet, hogy sokszor elesik, de nem marad lent. Tovább próbálkozik, és végül sikerül neki. Kitartás kell ahhoz, hogy egy kisbaba megtanuljon járni. El tudod képzelni, hol lennél most, ha feladtad volna, amikor kétszer vagy háromszor megbotlottál és elestél?" 

Váltsd meg az időt!

5,15 Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen,

5,16 kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. (Efezusi)

Az idő a legértékesebb árucikk az életünkben. Értékesebb, mint a pénz. Pénzt szerezhetsz, de időt nem. Amikor reggel felébredtél Isten adott neked egy ajándékot: a mai napot. És az ajándékkal együtt jár a felelősség. A Biblia arra buzdít minket, hogy bölcsen használjuk az időt, és minden lehetőségből a legtöbbet hozzuk ki. Egyszerűen szólva ne vesztegessük el az alkalmakat. Ne úgy éld le ezt a napot éppen ahogy jön, boldogtalanul, negatívan, a vesztes hozzáállásával. Minden napból hozd ki a legtöbbet. Isten az Ő életét bízta rád. Az Ő életének leheletét lehelte beléd. Tálentumokkal, tehetséggel, ajándékokkal ruházott fel. A nagyság magjai vannak benned elültetve. Olyasvalaki vagy, akinek rendeltetése, célja, küldetése van ebben az életben, melyet be kell töltenie.

Arra bátorítalak, hogy vizsgáld felül, mivel töltöd az idődet. Állítsd az életed a megfelelő fókuszba. Szabadulj meg dolgoktól, melyek elvonják a figyelmedet. Rázd le az önsajnálatot, csüggedést, a múlt miatti csalódottságot, és céltudatosan fusd meg a pályádat. Vigyázz, hogyan élsz, és váltsd meg az időt, hogy be tudd tölteni a küldetésedet, melyet Isten készített el számodra.

Mennyei Atyám, köszönöm a mai nap ajándékát. Ezt a napot odaszentelem Neked. Alárendelem az elmémet, az akaratomat és az érzelmeimet Neked. Használj engem a Te céljaidra, és őrizz meg azon az úton, melyet nekem szántál. Jézus nevében. Ámen.

Joel Osteen

Oswald Chambers: A SZENT SZELLEM TEMPLOMA

"Csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá" (1Móz 41,40)

.

Számot kell adnom Istennek arról, hogyan leszek úrrá testemen az Ő uralma alatt. Pál mondta, hogy ő nem tette hiábavalóvá Isten kegyelmét (Gal 2,21), azaz nem tette eredménytelenné. Isten kegyelme visszavonhatatlan, Jézus szabadítása tökéletes, a megváltás örökre elvégeztetett. Nem majd egyszer megy végbe megváltásom, hanem már megváltott gyermeke vagyok Istennek. A váltság ugyanúgy örök, mint Isten királyi széke.

Az én dolgom az, hogy kimunkáljam, amit Isten elvégzett. "Vigyétek véghez a ti üdvösségeteket" (Fil 2,12). Felelős vagyok azért, hogy ezt megtegyem. Ebben a testben kell Jézus Krisztus életét megmutatnom, nem titokzatosan, hanem valóságosan és nyomatékosan. "Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" (1Kor 9,27).

Testét Isten teljes ellenőrzése alatt tarthatja minden szent. Ő arra teremtett minket, hogy tudjuk kormányozni a Szent Szellem templomát, elképzeléseinket és érzéseinket. Felelősek vagyunk ezekért, nem kell utat engednünk szertelenségeknek. A legtöbben sokkal szigorúbbak vagyunk másokkal, mint magunkkal. Magunkban mentegetjük a hibákat is, míg másokban elítélünk olyan dolgokat, amikre a mi természetünk nem hajlamos.

"Kérlek titeket testvérek" - mondja Pál apostol - "szánjátok oda a ti testeteket élő... áldozatul" (Róm 12,1).

Döntően fontos, vajon egyetértek-e Urammal és Mesteremmel abban, hogy testem a Szent Szellem temploma? Ha igen, akkor a testemre vonatkozó egész törvényt összefoglalja ez a kijelentés: testem a Szent Szellem temploma.

---

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Szívemből szól e dal neked

Pastor Chris - Megelőzni a gonoszt!

Az Úr az én világosságom!

Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világit neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed” (Ésa. 60,19)

Rick Warren: Levertség elleni orvosság

"Ha levert vagy, vedd a Bibliádat, és vonulj egy félreeső, csendes helyre az óceán partján vagy egy tó közelében, a városi parkban vagy a falu melletti erdőben! Ülj le, olvasd a Bibliát, és maradj kettesben Istennel! Nincs jobb depresszió elleni szer, mint az Istennel való beszélgetés és közösség." /Rick Warren/

MEGÉRTETTEM A PRÉDIKÁCIÓT

Szerző: Ismeretlen szerző

Egy gyülekezeti vezető fölkeresett valakit, aki többszörös szerencsétlenség miatt nagyon elkeseredett, és sorsa ellen hadakozva a gyülekezeti összejövetelekre sem járt el.
A férfi szótlanul fogadta látogatóját, majd csöndben ültek mindketten a kandalló előtt. A kandallóban fahasábok lobogtak. 

Kis idő múlva a gyülekezeti elöljáró kezébe vette a csípővasat, szó nélkül kivett egy égő hasábot a tűzből, és a kandalló előtti kőlapra helyezte. A hasáb füstölgött, izzott egy darabig, azután kezdett kialudni.

A két férfi még jó ideig ült szótlanul egymás mellett.
A házigazda hirtelen megrázkódott, kezet nyújtott vendégének, és így szólt:
- Megértettem a prédikációt... Legközelebb köztetek leszek!
                                     
(Vetés és Aratás c. folyóiratból)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/9

Bob Gass: Mi a valódi motivációd?

„…mindentudó Isten az Úr, és a tetteket Ő méri le.” (1Sámuel 2:3)

A történet szerint egyszer egy idős hölgy ajtót nyitott a kopogtatásra, és az ajtóban egy szomorú arckifejezésű férfit talált. „Elnézését kérem a zavarásért” – mondta a férfi – „de egy közelben lakó szerencsétlen sorsú családnak gyűjtök pénzt. A férfit elbocsátották az állásából, a gyerekek éhesek, hamarosan kikapcsolják náluk az áramot, elzárják a gázt és a vizet, és ami még rosszabb, ki fogják őket lakoltatni, ha ma délutánig nem fizetik ki a lakbért.”

A hölgy valódi aggodalomról tanúskodva így szólt: „Szívesen segítek, de kicsoda ön?” „Én vagyok a háziúr” – válaszolta a férfi. Ennek az embernek nyilvánvalóan jobban számított a saját érdeke, mint bárki másé. Amit tett, nem volt törvényellenes, mégis rossz volt. Szolgálatot tettetve önérdeket szolgált. Ébresztő! Mi a te valódi motivációd?

A farizeusok imádkoztak, böjtöltek, adományokat adtak a szegényeknek, de mindezt csak azért tették, hogy jó benyomást tegyenek másokra.

Ezért mondta Jézus a Hegyi Beszédben: „Vigyázzatok: a kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól… Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek…” (Máté 6:1-6). Jézus ezt is mondta: „úgy ragyogjanak jó cselekedeteitek, hogy mindenki lássa, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16 NLT).

Nem neked kell jó színben feltűnnöd, hanem Istennek! Vizsgáld meg, mi motiválja a szívedet; lehet, hogy rossz indíttatásból teszel jó dolgot? „… mindentudó Isten az Úr, és a tetteket Ő méri le.”

Kérdések - és - válaszok

Készítette: Lisa Szanyel
Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ISTEN: Természetesen.
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...
ISTEN: Ígérem.

ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ISTEN: Ezt hogy érted?
ÉN: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen...
ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.
ISTEN: Aha...
ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett.
ISTEN: És?
ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...
ISTEN: Értem.
ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni.
Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így
alakuljon?

ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt.
ÉN: (szégyenkezve) Áh...
ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki beléd hajtott volna.
ÉN: (megalázkodva) Ó...
ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.
ÉN: (zavarban) Aha...
ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tőle.
ÉN: Értem, Uram.
ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.
ÉN: Úgy sajnálom, Uram...
ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.
ÉN: Bízni fogok benned, Uram!
ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra,mint amilyen a tiéd lenne.
ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.
ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel

Building 429 - Where I belong (magyarul)

Máté Evangélium 6. fejezet: A szeretet útja - folytatása (revideált)

Mát. 6,1 Vigyázzatok [ügyeljetek, és óvakodjatok], hogy alamizsnátokat ne osztogassátok [hogy ne képmutató, álszent módon tegyétek irgalmas cselekedeteiteket] az emberek előtt [és ne azért tegyétek], hogy lássanak [hogy nézzenek] titeket [hogy csodáltassátok magatokat velük], mert különben nem lesz jutalmatok [nem kaptok fizetséget] a ti mennyei Atyátoknál^*

*Így folytatja az Úr Jézus: „Mert az írástudók és farizeusok: „Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik (és mindent csak azért tesznek), hogy lássák őket az emberek (és hogy feltűnjenek az embereknek): mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat (az imaszíjaikat); és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét (a ruhájuk bojtjait)” (Mát. 23,5)

Pedig: „… ha [egész] vagyonomat mind felétetem [vagy szétosztom] is [a nélkülözők közt, a szegények táplálására]. És ha testemet [szómámat = a földi élet megjelenési formáját, a teljes lényemet] tűzre adom [hogy megégessenek. És ha (szómámat = a földi élet megjelenési formáját, a teljes lényemet) tűzhalálra, tűz martalékául szánom (égőáldozatul, úgy hogy égjek)] is [hogy dicsekedhessem], (de az agapé: az Isten szerinti) szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom abból. [és mit sem használ nekem]” (1 Kor. 13,3)

Mát. 6,2 Azért mikor alamizsnát osztogatsz [mikor adományt adsz; mikor adakozol, és irgalmat gyakorolsz], ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók [a kétszínűek, a színészkedők] tesznek a zsinagógákban [a gyülekezetekben] és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek [és hogy dicsőítsék őket az emberek]. Bizony mondom néktek: elvették [már megkapták] jutalmukat [ezzel meg is kapták fizetségüket].

Mát. 6,3 Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz [amikor adakozol; amikor irgalmat gyakorolsz, te úgy adj, és úgy adakozz, hogy], ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik [s mit tesz] a te jobb kezed;

Mát. 6,4 Hogy a te alamizsnád [a te könyörületességed, és irgalmasságod] titkon legyen [hogy adakozásod titokban történjék]; és a te Atyád, aki titkon néz [és aki látja, ami titokban történik], megfizet néked [megjutalmaz téged] nyilván [vagyis nyilvánosan fogja megadni fizetséged]. 

Mát. 6,5 És mikor imádkozol, ne légy olyan [és ne tégy úgy], mint a képmutatók [a kétszínűek, a színészkedők]. Akik a gyülekezetekben [a zsinagógákban] és az utcák [vagy a piacok] szegletein [vagy az utcasarkokon, vagy a terek sarkán, vagy a széles útkereszteződésekben megállva, és] fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek [hogy mutogassák magukat, és hogy feltűnjenek az embereknek]. Bizony [úgy van, ahogy] mondom néktek: elvették [már megkapták, és elnyerték] jutalmukat [vagyis ezzel meg is kapták fizetségüket].

Mát. 6,6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba [a belső kamrádba], és ajtódat bezárva, [titokban] imádkozzál a te [mennyei] Atyádhoz, aki titkon van [és aki a rejtekben is lát, mert Atyád látja, amit titokban teszel]. És a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked [és megjutalmaz téged] nyilván [vagyis jól láthatóan, nyilvánosan fogja megadni fizetséged]^*

*Az ígéret fia példát mutat arra, hogy az a „belső szoba” nem más, mint az, hogy csak az Úrral négyszemközt beszéled meg dolgaidat: „Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre…” (1Móz. 24,63)

Mát. 6,7 És mikor imádkoztok, ne legyetek sokbeszédűek [ne szaporítsátok a szót; ne fecsegjetek összevissza], mint a pogányok [mint a nemzetekből valók], akik azt gondolják [akik azt hiszik, és úgy vélik], hogy az ő sok beszédükért [a bőbeszédűségükért] hallgattatnak meg, [hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak]^*

*A hústesti embert így inti a Szent Szellem: „Ne gyorsalkodjál a te száddal (és ne beszélj elhamarkodottan), és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt (és ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat); mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen” (Préd. 5,2)

Ha éppen elestél bármi bűnben, vagy hústest szerint élsz, és még nem tudtad megfeszíteni a hústestedet, akkor így szól az Úr: „Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel (vagyis az imádság) utálat előttem (még a füstjét is utálom); újhold, szombat s ünnepre-felhívást (vagy ünnepi összejövetelt): bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. És ha kiterjesztitek (és felém nyújtjátok) kezeiteket, elrejtem (és eltakarom) szemeimet előletek; sőt ha megsokasítjátok is az imádságot (és bármennyit is imádkoztok), én meg nem hallgatom…” (Ésa. 1,13.15)

És Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Akik pedig (hús) testben vannak, [vagyis hústest szerint élnek] nem lehetnek kedvesek Isten előtt [és Istennek nem tetszhetnek, de nem is törekednek arra, hogy örömet okozzanak, vagy hogy tetszenek Istennek]” (Róm. 8,8)

Mát. 6,8 Ne legyetek hát ezekhez hasonlók [ne utánozzátok hát őket; ne hasonlítsatok tehát hozzájuk]; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt [még] kérnétek tőle^*

*Dávid ismeri az Urat és így énekel az Úrnak, példát hagyva nekünk: „… Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted (te már pontosan tudod) azt Uram” (Zsolt. 139,1-4)

 És az Úr válasza: „És mielőtt kiáltanának, én felelek (én már válaszolok), ők még beszélnek, és én már meghallgattam” (Ésa. 65,24)

Mát. 6,9 Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [és legyen szent] a te neved^*

*A Lukács írása szerinti Evangélium így számol be: „És lőn (és történt egyszer), mikor Ő (azaz Jézus) imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte (és amikor befejezte), monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképpen János is tanította az ő tanítványait. Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, akik nékünk adósok (vagyis minden ellenünk vétkezőnek). És ne vígy minket kísértésbe (vagyis ne engedj olyan helyzetbe kerülni minket, amely bűnbe vinne, és ne engedd, hogy kísértésbe jussunk); de szabadíts meg minket a gonosztól” (Luk. 11,1-4)

Mát. 6,10 Jöjjön el a te országod [a te királyi uralkodásod; a te királyságod]; legyen meg [és valósuljon meg] a te akaratod, (a)mint a mennyben, úgy a földön is^*

*Dávid megvallása és buzdítása: „Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik. A te országod örökre fennálló (és örökkévaló) ország, és a te uralkodásod nemzedékről nemzedékre (tart)” (Zsolt. 145,11.13)

„Az Úr a mennyekbe helyeztette az ő székét (a mennyekbe állította fel trónját) és az ő uralkodása mindenre kihat (és királyi hatalmával mindenen uralkodik). Áldjátok az Urat ő angyalai (Ö követei), ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek az ő rendeletét (az Ő parancsát), hallgatván az ő rendeletének (az Ő parancsának) szavára. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői (és végrehajtói)! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén!” (Zsolt. 103,19-22)

Mát. 6,11 A mi [létezéshez szükséges] mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma^*

*Agur így imádkozik: „A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem (és óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől); szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel (és adj annyi eledelt, amennyi szükséges)” (Péld. 30,8)

Mát. 6,12 És bocsásd meg a mi vétkeinket. [Engedd el tartozásainkat, adósságainkat] miképpen [és amint] mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek [ahogy mi is engedtük el azokat, a nekünk tartozóknak]^*

*Péter megkérdezi az Úr Jézust: „… Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer (vagy hetvenszer hétszer) is” (Mát. 18,21-22)

Mát. 6,13 És ne vígy minket kísértetbe^*  de szabadíts [és ments meg, óvj meg, és védelmezzél] meg  minket a gonosztól [és ragadj ki a rosszból. Ragadj meg, és vonj magadhoz a gonosztól]^** Mert tiéd az ország [a királyság, az uralom] és a [királyi] hatalom [és az erő] és a dicsőség mind örökké [(aión): a világkorszakokon át]. Ámen!^***

*Kísértés: (peiraszmosz): kísértés. Itt a görög kifejezés mondanivalója: „ne engedj olyan helyzetbe kerülni minket, amely bűnbe vinne.

**Az apostol bátorítása: „A békességnek Istene megrontja [összezúzza; összetiporja; összemorzsolja] a Sátánt [jelentése: ellenség; ellenfél; vádoló; üldöző] a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme [legyen] veletek. Ámen” (Róm. 16,20)  

Ezért: „Senki se mondja, mikor kísértetik (vagy amikor kísértésbe jut): Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal (vagyis a gonosztól) nem kísérthető, (és) ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti (és csalogatja) a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz” (Jak. 1,13-15)

 „De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2 Thess. 3,3)

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14)

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14)

„Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11)

***Dávid megvallása: „Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség (és a fenség), az örökkévalóság (a ragyogás) és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett (és magasztos vagy te mindenek felett)! A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak (és te tőled erednek), és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése.

(Más fordítás: A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé).

Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted (és hálát adunk neked), és dicsérjük a te dicsőséges (fenséges) nevedet” (1 Krón. 29,11-13)

És mennyen, földön így szól a dicséret: „Sőt hallám, hogy minden teremtett állat (és minden teremtmény), amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké” (Jel. 5,13)

Mát. 6,14 Mert ha megbocsátjátok [ha elengeditek] az embereknek az ő vétkeiket [Más fordítás: Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket hibás lépéseiket, botlásaikat, baklövéseiket, melléfogásaikat], megbocsát [és elengedi] néktek is a ti mennyei Atyátok [azokat].

Mát. 6,15 Ha pedig meg nem bocsátjátok [de ha ti nem engeditek el] az embereknek az ő vétkeiket [botlásaikat, eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat], a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg [és Ő sem fogja elengedni] a ti vétkeiteket [botlásaitokat; eleséseiteket]^*

*A megbocsátás feltétele az ima meghallgatásnak: „És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg (és engedjétek el), ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa (és elengedje) néktek a ti vétkeiteket (a ti botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat). Ha pedig ti meg nem bocsátotok (és el nem engeditek), a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg (és Ő sem engedi el) a ti vétkeiteket (botlásaitokat, hibás lépéseiteket, baklövéseiteket, melléfogásaitokat)” (Márk. 11,25-26)

 És hogy ez hogyan működik, azt egy példázattal szemlélteti az Úr Jézus: „Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni (vagyis számadást akart tartani) az ő szolgáival. Mikor pedig (hozzákezdett és) számot kezde vetni, hoznak eléje egyet, aki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni (mivel nem volt miből), parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki (és így esedezett), mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.

Kimenvén pedig (és amikor azonban eltávozott) az a szolga, találkozék eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki (és így kérlelte), mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará (de ő nem engedett); hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának (és nagyon felháborodtak); és elmenvén, mindent megjelentének az ő uruknak, amik történtek vala. Akkor előhívatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat (és minden tartozásodat) elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-e néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván (és haragra lobbanva) az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik.  Ekképpen cselekszik (és így tesz majd) az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok (és el nem engeditek), kiki (vagyis mindenki) az ő atyjafiának, az ő vétkeiket (botlásaikat; eleséseiket, hibás lépéseiket, baklövéseiket, melléfogásaikat)” (Mát. 18,23-35)

 Hát ezért ti is: „Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén (és megbocsátva) egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett (és megbocsátott) néktek” (Eféz. 4,32)

„Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést (és türelmet); Elszenvedvén (elviselvén) egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus (az Úr) is megbocsátott néktek, akképpen (úgy tegyetek) ti is” (Kol. 3,12-13)

És hogy ezt meg tudjátok tenni, előbb: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust…” (Róm. 13,14)

Tudva, hogy Isten már megbocsátott minden embernek, hiszen: „… az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket…” (2 Kor. 5,19)

Mát. 6,16 Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, [és ne legyetek szomorúak; búsképűek; ne járjatok sötét arccal, és ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók; mint a kétszínűek, a színészkedők]. Akik eltorzítják [és komorrá változtatják, elrejtik, eltakarják, elhomályosítják a valódi] arcukat [és keserű képet vágnak], hogy lássák az emberek [és hogy így feltűnjék az embereknek], hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat. [és ezzel meg is kapták fizetségüket és elestek jutalmuktól]. 

       

Mát. 6,17 Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg;

Mát. 6,18 Hogy ne az emberek lássák böjtölésedet [és hogy ne az embereknek tűnjön fel böjtölésed], hanem a te Atyád, aki titkon [és rejtve] van; és a te Atyád [aki a rejtekben is jelen van, és] aki titkon néz [mert a rejtekben is lát, és aki látja, ami titokban történik]. megfizet néked [és megjutalmaz téged] nyilván [vagyis nyilvánosan fog neked megfizetni]^*

*És hogy milyen az igazi böjt, ami kedves az Úr előtt, és annak mi az eredménye, arról így szól az Úr: „Hát ilyen a böjt, amelyet én kedvelek (amely nekem tetszik), és olyan a nap, amelyen az ember lelkét (vagyis magát) gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít (és hamut szór) maga alá: ezt nevezed-e böjtnek és az Úr előtt kedves napnak? Hát nem ez-é a böjt, amit én kedvelek (ami nekem tetszik): hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit (és amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket), az igának köteleit megoldjad (és kibontod a járom köteleit), és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek (és összetörsz minden jármot)? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd (és éhezővel megoszd) kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat (hogy ne zárkózz el testvéred elől)? Akkor felhasad (és eljön), mint hajnal(hasadás) a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik (és hamar beheged a sebed), és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ (és az Ő dicsősége lesz mögötted). Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat (segítségül hívod az Urat, és ő válaszol), jajgatsz (és kiáltasz), és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok.

Ha elveted közüled az igát (és ha majd senkire sem raksz jármot), és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot (és álnokul) beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat (a kenyeredet) az éhezőnek, és az elepedt lelkűt (az elepedt életet) megelégíted (és jól tartod a nyomorultat): feltámad (fölragyog) a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél(i napfény). 

És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet (vagyis tégedet) nagy szárazságban is (és kopár földön is jól tart téged), és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a (jól) megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod (mert falat emelsz a régiek által lerakott alapokra), és neveztetel romlás építőjének (és a rések befalazójának), ösvények megújítójának (aki romokat tesz újra lakhatóvá), hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton (a nyugalom napján) lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot (a nyugalom napját) gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván (és nem keresed kedvteléseidet), hamis beszédet sem szólván (és nem tárgyalsz ügyeidről). Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt művelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj (és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében). Mert az Úr szája szólt!” (Ésa. 58,5-14)

Mát. 6,19 Ne gyűjtsetek [ne halmozzatok fel] magatoknak kincseket [és nehogy kincset kincsre halmozzatok] a földön, hol [azokat] a rozsda [marja, megeszi, tönkreteszi] és a moly megemészti [megrágja], és ahol a tolvajok kiássák [mert betörnek, és átássák a falat] és ellopják;

Mát. 6,20 Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben [hanem kincset kincsre az égben halmozzatok], ahol sem a rozsda [azokat nem marja; nem teszi tönkre], sem a moly meg nem emészti [nem rágja], és ahol a tolvajok ki nem ássák [nem törnek be; hol tolvajok falat nem ásnak át], sem el nem lopják.

Mát. 6,21 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van [és ott lesz] a ti szívetek is^*

*És az Úr Jézus így folytatja: „Adjátok el, amitek van (a vagyonotokat), és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Luk. 12,33-34)

Az Úr Jézust megkérdezi egy ifjú, hogy a parancsolatok betartásán kívül még mit kell tennie: „Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és (aztán) jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága (sok vagyona) vala. Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni” (Mát. 19,21-24)

 Erre: „… Péter megszólalt, és ezt mondta néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangéliumért, Aki százannyit ne kapna most ebben az időben (és ebben a világban), házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt. A jövendő világon pedig örök életet” (Márk. 10,28-30)

Ezért hangzik így az apostoli figyelmeztetés: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (és pusztulásba) és romlásba merítik (és döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal” (1 Tim. 6,9-10)

„Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (sőt parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (a megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, (és javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19)

Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi eszességedtől szűnjél meg (és a magad belátásából hagyd abba)” (Péld. 23,4)

 Mert: „Siet a marhakeresésre (a vagyonszerzésre) a gonosz szemű ember (vagyis vagyont akar szerezni a kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá (ámde nem tudja, hogy ínségbe jut)” (Péld. 28,22)

Hát: „Nosza immár (tehát) ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti (bekövetkező) nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg (és megrozsdásodott), és azok rozsdája bizonyság (és tanúskodik) ellenetek, és megemészti a ti (hús)testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek (még) az utolsó napokban (is)!” (Jak. 5,1-3)

Hanem: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete (ne legyetek pénzsóvárak); elégedjetek meg (és érjétek be) azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el (és nem maradok el tőled), sem el nem távozom tőled (sem el nem hagylak téged)” (Zsid. 13,5)

 „Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2)

 „Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2 Kor. 4,18)

Mert: „… meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, [és föl nem fogta; meg se gondolta] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9)

„Romolhatatlan, szeplőtelen (és makulátlan, be nem szennyezett) és hervadhatatlan (vagyis el nem múló) örökségre, amely a mennyekben van fenntartva (és erősen tartva, megtartva, őrizve, és megőrizve) számunkra” (1Pét 1,4)

Ezért: „… keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek (is) mind (ráadásul) megadatnak néktek” (Mát. 6,33)

Mát. 6,22 A test [szóma: a lényed] lámpása [világossága; mécsese] a szem [a tekintet]. Ha azért a te szemed [a te tekinteted] tiszta [egyszerű, becsületes, őszinte, egyenes, tettetés nélküli], a te egész tested [szómád: az egész lényed] világos [fénytelt, fénylő, és ragyogó] lesz.

Mát. 6,23 Ha pedig a te szemed [a te tekinteted] gonosz [és rossz; álnok; homályos], a te egész tested [szómád: egész lényed] sötét [homályos, beborult] lesz. Ha azért a benned lévő világosság [a benned lévő fény] sötétség [s homályosság]: mekkora [és mennyivel nagyobb lesz] akkor [maga] a sötétség [a homályosság]?!^*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „A testnek (szóma: lényednek) lámpása (és világossága; mécsese) a szem (a tekintet): ha azért a te szemed (a te tekinteted) őszinte (egyszerű, becsületes, egyenes, tettetés nélküli), a te egész tested (szóma: egész lényed) is világos (fénytelt, fénylő, ragyogó) lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te tested (szóma: lényed) is sötét. Meglásd azért (és vigyázz tehát), hogy a világosság (a fény), mely te benned van, sötétség(gé) ne legyen. Annakokáért (tehát) ha a te egész tested (szóma: lényed) világos (fénytelt, fénylő, ragyogó), és semmi részében sincs homályosság (és nincsen benne egyetlen sötét rész sem), olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az ő világosságával (az ő fényével)” (Luk. 11,34-36)

Mát. 6,24 Senki sem szolgálhat [senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [és ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [és teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [az egyiket tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak [evilági gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek]^*

*És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt János apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

Hát: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (és e világgal barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4)

Te pedig: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (sőt parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (és ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők (vagyis javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19)

Mát. 6,25 Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok [és ne nyugtalankodjatok; nehogy aggódva tépelődjetek] a ti éltetek felől [a megélhetésetek miatt], mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek [(szóma): egész lényetek] felől, mibe öltözködjetek [miből ruházkodjatok]. Avagy nem több-e az élet hogysem az eledel [a táplálék; az étel], és a test [(szóma): a ti egész lényetek] hogysem az öltözet [a ruha]?

Mát. 6,26 Tekintsetek az égi madarakra [és nézzétek az ég madarait], hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe [vagyis magtárakba] nem takarnak [és nem gyűjtenek]; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat [és táplálja őket]. Nem sokkal különbek [nem sokkal becsesebbek; drágábbak; többet érők; sokkal fontosabbak] vagytok-e azoknál?  

                                                                                                                                                                                                     

Mát. 6,27 Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával [és tépelődésével; azzal, hogy gondot hordoz] megnövelheti termetét [ki adhat pedig közületek gondjai által magasságához] egy arasszal

[Más fordítás: Ugyan ki toldhatja meg életét (és nyújthatja meg életkorát) csak egy könyöknyivel (rőfnyivel = kb. 46 cm) is, ha aggodalmaskodik]?

Mát. 6,28 Az öltözet felől [a ruházat miatt] is mit aggodalmaskodtok [miért nyugtalankodtok; miért viseltek gondot; és miért tépelődtök]? Vegyétek eszetekbe [és figyeljétek (nézzétek) meg; tanuljátok el] a mező liliomait [és a bíbor színű pipacs virágait], mi módon növekednek: nem munkálkodnak [nem fáradoznak], és nem fonnak [nem szőnek-fonnak];

Mát. 6,29 De [mégis] mondom néktek, hogy Salamon minden [az ő teljes] dicsőségében [és pompája teljében] sem öltözködött úgy, mint ezek közül [akár csak] egy [is].

Mát. 6,30 Ha pedig a mezőnek füvét [és a mezei virágot], amely ma van [ma virít], és holnap kemencébe [vagyis tűzbe] vetik [és dobják], így ruházza [így öltözteti] az Isten; nem sokkal inkább-e [vajon nem sokkal jobban] titeket, ti kicsinyhitűek? [ti kishitűek]

Mát. 6,31 Ne aggodalmaskodjatok [és nyugtalankodjatok; nehogy aggódva tépelődjetek] tehát, és ne mondjátok [és ne kérdezgessétek, ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel]: Mit együnk? Vagy: Mit igyunk? Vagy: Mivel ruházkodjunk [vagy: Mit öltsünk magunkra; Mibe öltözünk]?

Mát. 6,32 Mert mind ezeket a pogányok [a nemzetekből valók] kérdezik [Más fordítás: Mert mindezekre a pogányok törekszenek, és ők keresik]. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

Mát. 6,33 Hanem keressétek először Istennek országát [a királyságot, az Isten királyi uralmát], és az ő igazságát [vagyis igazságosságát]; és ezek [is] mind [ráadásul] megadatnak [hozzáadatnak] néktek [Más fordítás: ezek a dolgok pedig mind elétek lesznek téve ráadásként]^*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről, további részleteket is közölve: „Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek (szóma: egész lényetek) felől, mibe öltözködjetek (és hogy mivel ruházkodjatok). Az élet több, hogysem az eledel (a táplálék), és a test (szóma: egész lényetek), hogysem az öltözet (a ruházat). Tekintsétek (és nézzétek) meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk (vagy kamrájuk), sem csűrűk; és az Isten (mégis) eltartja őket: mennyivel drágábbak (és értékesebbek) vagytok ti a madaraknál?

Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal (vagy ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét az életidejét)? Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek (és ha a legcsekélyebbre sem vagytok képesek), mit aggodalmaskodtok a többi felől? Tekintsétek (és nézzétek) meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden (az ő teljes) dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy (vagy bármelyik). Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza (így öltözteti) az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek (és ne nyugtalankodjatok). Mert mind ezeket a világi pogányok (a nemzetekből valók) kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. Csak (inkább) keressétek az Isten országát, és ezek (is ráadásul) mind megadatnak néktek” (Luk. 12,22-31)

Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3)

„Aki megadja táplálékát a baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, amelyek kárognak” (Zsolt. 147,9)

Ezért: „Semmi felől (és semmiért) ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal (és mindenkor) hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat (és kéréseiteket) az Isten előtt”  (Fil. 4,6)

És: „Minden gondotokat (minden aggályosságotokat, nyugtalanságotokat, gondotokat, és aggodalmatokat) Őreá vessétek (és minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (és gondot visel) reátok (mert törődik veletek, és gondoskodik rólatok)” (1Pét 5,7)

Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23)

És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5).

És: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19)

Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (mert akit az ÚR szeret) szerelmesének álmában (is) ád eleget. (Zsolt. 127,2)

Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1)

Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem (meg is öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy) a magzatja (a gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá vált)” (Zsolt. 37,25)

Az apostol pedig így folytatja: „Hanem hirdetjük, [és prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [mert föl nem fogta; meg se gondolta] azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9)

Mert: „Aki az ő tulajdon [a saját] Fiának nem kedvezett, [és nem kímélte] hanem őt mindnyájunkért odaadta [és áldozatul kiszolgáltatta] mi módon ne ajándékozna vele [miért ne adna ingyen; kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk? (Róm. 8,32)

Mát. 6,34 Ne aggodalmaskodjatok [nehogy aggódva tépelődjetek] tehát a holnap felől [ne viseljetek hát gondot a másnapért]; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől [a holnap majd gondoskodik magáról, a holnapnak ugyanis meg lesz a maga gondja]. Elég minden napnak [a mának] a maga baja. [elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut; (ami rossz benne)].