Jim Sanders: Az Evangelium dióhéjban c. könyv részlet: ELFELEJTENI A MÚLTAT: HAGYD MAGAD MÖGÖTT A MÚLTADAT!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Pál a filippibeli gyülekezetnek írott levelében — többek között —

figyelmeztet bennünket:

 1) felejtsük el a múltbelieket,

2) az elõttünk

állókkal foglalkozzunk.

FILIPPI 3,12–14.

Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes

volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott

engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamról nem

gondolom, hogy már elértem volna. De egyet cselekszem,

azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak

pedig, amelyek elõttem vannak, nékik dõlvén, célegyenest

igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrõl való

elhívása jutalmára.

Ahhoz, hogy Istennel együtt tudjunk járni—el kell felejtenünk

a múltat, bármi is áll mögöttünk! Nézzük meg, Pál apostol hogyan

tekint a múltjára:

1TIMÓTHEUS 1,12–16.

És hálát adok annak, aki engem megerõsített, a Krisztus

Jézusnak, ami Urunknak, hogy engemhûnek ítélt, rendelvén

a szolgálatra, ki elõbb istenkáromló, üldözõ és erõszakosko-

dó voltam: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem

hitetlenségben. Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak

kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.

Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy a Krisztus

Jézus azért jött e világra, hogy üdvözítse a bûnösöket, akik

közül elsõ vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus

Krisztus bennem mutassa meg legelõbb a teljes hosszútûrését,

példa gyanánt azoknak, akik hisznek majd Õbenne az

örök életre.

Hálát ad Istennek, hogy a kegyelme elérte õt. Ahhoz, hogy sikeresek

legyünk a keresztény életünkben, meg kell tanulnunk elfelejteni

a múltat. Pálnak önmagát is emlékeztetnie kellett erre. Ha

Isten nem emlékszik meg róla, nekünk miért kellene?

ÉSAIÁS 43,25.

Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és

bûneidrõl nem emlékezem meg!

ZSIDÓ 8,12.

Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az õ bûneikrõl és

gonoszságaikról többé meg nem emlékezem.

Amikor Isten trónja elé, az Õ jelenlétébe lépsz, hogy imádkozz

(Zsid. 4,16)—az ördög megpróbál mindenféle vádat felhozni ellened

a múltadból. Ez az ördög egyik gyakran használt kártyája. Azt próbálja

elhitetni veled, hogy nem vagy elég jó arra, hogy Isten meghallgasson

a szükséges idõben. Ha sikerül neki újra és újra emlékezetedbe

juttatni a múltban elkövetett hibáidat, vétkeidet vagy bûneidet,

akkor annak ellenére, hogy Isten már megbocsátott és nem

emlékezik vissza rájuk — mert az elfelejtés tengerébe vetette azokat—,

a te szívedet még mindig a bûntudat fogja nyomni. Ez pedig

azért káros, mert amíg a szíved elítél, addig a hited nem tud mûködni.

A hitünkre viszont szükség van, mert Isten valamennyi áldását

csak hitben lehet elfogadni. Az ördög hitkiüresítõ csellel jön.

Próbálkozik.Mint egy fényképet, felhozza a múltadat, és azt mondja:

ilyen múlttal nem állhatsz Isten elé az imakéréseiddel. Ne feledd,

hogy ez is, mint minden más, ami az ördögtõl ered, hazugság.

A múltad csak egy kép, ami nem létezik többé Isten szemében. Csak

az ördög próbál emlékeztetni rá, azért hogy elmerülj a múltadba,

ne Isten ígéreteire összpontosítsd a figyelmedet. Ne tépelõdj, ne

bánkódj a múltad miatt. Bármi volt, ha Istenhez fordulsz, Õ gyõzelemre

visz, mert Isten Szelleme hatalmasabb bármilyen körülménynél,

helyzetnél, vagy problémánál. Nézz elõre, és lásd meg hitben,

hogy Isten Szelleme által minden utad végén gyõzelem vár. Legyen

tehát hited abban, hogy Isten már megbocsátotta a múltban elkövetett

hibáidat; hiszen a bûnbocsánatot is csak hit által tudjuk elfogadni.

Ugyanilyen fontos, hogy te is meg tudj bocsátani magadnak

és másoknak is, mert ez része a teljes szabadságodnak.