Ige: Pál apostol töviséről

 „És hogy [az Úrtól kapott különleges] kijelentések [kinyilatkoztatások különleges] nagysága [a leleplezések túl nagy volta, rendkívülisége] miatt el ne bizakodjam [hogy fel ne fuvalkodjam], tövis adatott nékem a (hús)testembe, a Sátán angyala [követe, küldöttje], hogy gyötörjön [hogy állandóan ököllel verjen] engem [hogy arcul csapkodjon]. Hogy felettébb el ne bizakodjam [hogy fel ne fuvalkodjam].

Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak [hívtam segítségül az Urat], hogy távozzék el ez tőlem [hogy szabadítson meg ettől a „tövistől”];

És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el [éri el a célját, erőtlenségben lesz teljessé, gyöngeségben visz végcélba. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében]. Nagy örömest [boldogan] dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus (csodatévő) ereje lakozzék én bennem [hogy a Krisztus hatalma sátorozhassék rajtam].

Annakokáért gyönyörködöm [a Krisztusért szenvedett] erőtlenségekben, bántalmazásokban [(hübrisz): bántalmazás, gyalázás, erőszak; kár], nyomorúságokban [ana(n)gké: kényszerítések, kényszerhelyzet; szorultság, szorult helyzet], üldözésekben és szorongattatásokban [(sztenokhória): szorultság, szűkösség, ínség; nehéz helyzet] Krisztusért; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős [akkor vagyok hatalmas].

»Más fordítás: Ezért örömmel elviselem a gyengeségeimet, amikor az emberek bántanak, vagy rosszat mondanak rólam, amikor különböző nehézségek és bajok vesznek körül, amikor az emberek üldöznek és rosszul bánnak velem. Mindezekben a dolgokban örömömet lelem, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok igazán erős« (2 Kor. 12,7-10)

Az apostol bizonyságtétele a hústeste gyengeségének okáról: így ír a Galatáknak: „[Hiszen] tudjátok pedig, hogy (hús)testem erőtlensége [(asztheneia): gyengeség, erőtlenség] miatt [erőtlenségében] hirdettem néktek az evangéliumot [(euangelidzó): győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének jó híre] először [az első alkalommal]. És megkísértetvén [(peiraszmosz): megpróbáltatás, (a gonoszság) megtapasztalása által; kísértés] (hús)testemben, nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg [nem utasítottatok el] engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát [(angelosz): hírnök, követ], mint Krisztus Jézust.

[Más fordítás: Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett (és kiálltátok a próbatételt (hús)testi állapotom miatt), nem válaszoltatok megvetéssel (nem utáltatok meg), sem nem köptetek, engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust]^” (Gal. 4,13-14)^.

És hogy miért volt erőtlen és gyenge hústeste, arról így szól Isten Igéje. Az apostol Listrában hirdeti az Igét, és egy béna meggyógyul: „Amikor Listrában (jelentése: feloldó város; LISTRA GALÁCIA EGYIK VÁROSA) hirdette az Evangéliumot: „jövének… Antiókhiából (jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék pált, és kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt. De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással (jelentése: a vigasztalás fia) elméne Derbébe (jelentése: borókabokor). És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába” (Csel. 14,19-21).

 A Szent Szellem háromszoros bizonyságot tesz arról, hogy a „tövis” az ellenség, amely üldözi Pált is: „Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek (országnak) lakosait a ti színetek elől, akkor, akiket meghagytok közülük, szálkákká (tüskévé) lesznek a ti szemeitekben. És tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek (és szorongatni fognak benneteket azon) a földön, amelyen lakoztok.” (4 Móz. 33,55)^.  

„Azért igen vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket! Mert ha (mégis) elfordulván elfordultok tőle és ragaszkodtok e népek maradékaihoz, amelyek itt maradtak ti közöttetek; és sógorságot köttök ővelük és összeelegyedtek (és összekeveredtek) velük és ők veletek. Bizonnyal megtudjátok majd, hogy az Úr, a ti Istenetek ki nem űzi többé e népeket ti előletek. sőt inkább lesznek ti néktek tőrré és hurokká (csapdává), oldalaitokban ostorrá, szemeitekben pedig tövisekké, míglen kivesztek erről a jó földről, amelyet az Úr, a ti Istenetek adott ti néktek” (Józs. 23,11-13)^.

„Csakhogy ti se kössetek frigyet (szövetséget) ennek a földnek lakosival, rontsátok (romboljátok) le az ő oltáraikat; de ti nem hallgattatok az én szómra. Miért cselekedtétek ezt? Annakokáért azt mondom: Nem űzöm el őket előletek, hanem legyenek néktek, mint tövisek a ti oldalaitokban, és az ő isteneik legyenek ti néktek tőr gyanánt (csapdául)” (Bír. 2,2-3)

Hogy kik voltak az apostol ellenségei, akik mint tövis voltak az ő hústestében, arról így tesz bizonyságot: „Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között. Fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.”

„Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk” (2 Kor. 11,24-27; 2 Kor. 4,8-9).

És boldogan vallja az apostol hogy: „De mindezekben [mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes, tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

Az Úr Jézus figyelmezteti az övéit: „Emlékezzetek meg ama beszédekről (arra az igékre), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet (igémet) megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, aki küldött engem” (Ján. 15,20-21).

De: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]. Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [éltek]” (Mát. 5,11-12).

De ennek ellenére: „Bölcsességet beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól (igazat mond). Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt (és meg akarja ölni); De az Úr nem hagyja azt annak kezében (nem hagyja, hogy kezébe kerüljön), sem nem kárhoztatja (és nem engedi), mikor megítéltetik (hogy bűnösként elítéljék).

Várjad az Urat (reménykedj az Úrban), őrizd meg az ő útját (maradj az ő útján); és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, amikor kiirtatnak a gonoszok. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa (mint egy terebélyes zöldellő fa); De elmúlt és ímé nincsen (de egyszer csak eltűnt, nem volt többé)! Kerestem, de nem található” (Zsolt. 37,30-36).