Bizonyságtétel:

Írta: Zakariás Antónia

Szeretettel küldöm, mert tanulságos, még akkor is, ha nem tevődik ki.

Egy történetet írok le nektek. Szászvároson a 2o11-es évet 23 kis törppel indítottam, akik mind hátrányos helyzetűek.

Az eredményes munkám során hamar ismert lettem, és nagyon sok jómódú szülő kemény pénzt akart adni, hogy magyarul taníthassam gyermeküket, és helyet csináljak nekik, azáltal, hogy pár gyermekemről lemondjak.

A csoport létszáma így is túlnőtt a megadott kereteken, ennek ellenére a nagy lelkes bajnokaimmal haladtunk, és egyre inkább kiteljesedtek ők is.

Hallani sem akartam arról, hogy bármelyikről le kéne mondjak, lekenyerezni meg engem semmivel nem lehet, így határozottan visszautasítottam a kínálkozó lehetőséget, mondván, hogy,, egyetlen egy gyermekről, amit ISTEN rám bízott soha nem mondok le!! ''

Ezt minden gyermek nagyon jól tudja , azok is akik felső hatalom miatt nem lehetnek fizikailag mellettem, de a jóságos Isten mindig ad lehetőséget, hogy valahogy megtaláljanak, és én is gondoskodni tudjak kellőképpen róluk.

A csoda ez, és még nagyobb csodákat ad az Isten azoknak, akik nem dobnak el egyetlen egy gyermeket sem , akik szorítani akarják kezüket.

Zakariás Antónia

Erdély