A Szent Szellem újra-és újra
figyelmezteti a szenteket: „Ne
nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az
indulat legyen bennetek, mely (meg)volt
a Krisztus Jézusban is” (Fil. 2,4-5)
„Elszenvedvén
(viseljétek el) egymást és megbocsátván
kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a
Krisztus (az Úr) is megbocsátott
néktek, akképpen (tegyetek) ti is;
Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek
kötele (mert az tökéletesen összefog mindent)” (Kol. 3,13-14)
És az apostol megerősíti a
kijelentést: „Tartozunk [kötelességünk, ami egyben
szükségszerűség is] pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van
erőnk erre] hogy az erőtlenek [képtelenek
megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk
[elviseljük, cipeljük, és őket
felemeljük], és ne magunknak kedveskedjünk. [az a
kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát
(kedvét; tetszését) keressük (kedvére éljünk)]” (Róm. 15,1)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.