SPURGEON: Még a leghalkabb hívást is...

"De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét" (Jóel 3,5).

   Miért nem hívom segítségül az Úr nevét? Miért futok egyik vagy másik

szomszédomhoz, amikor Isten olyan közel van, és leghalkabb hívásomat is

meghallja? Miért ülök le, töprengek megoldásokon és szövök terveket?

Miért nem teszem magamat és terheimet közvetlenül az Úr kezébe? A

legrövidebb út az egyenes út, miért nem futok egyenesen az élő

Istenhez? Hiába keresgélek szabadulást mindenfelé, azt csak Istennél

találhatom meg. Hatalmas ígérete bizonyossá kell tegyen efelől.

   Fölösleges kérdeznem, hogy segítségül hívhatom-e Őt vagy sem, hiszen

a "mindenki" szó tág kaput nyit. A "mindenki" engem is jelent, mert

mindenkit jelent, aki csak segítségül hívja az Úr nevét. Ezért követni

akarom az Úr vezetését, és segítségül hívom Őt most mindjárt, Őt, aki

ezt a hatalmas ígéretet tette.

   Nagy szükségben vagyok, és nem látom a kiutat, de éppen ezért megyek

Hozzá. Aki az ígéretet tette, megtalálja majd a módját, hogyan

teljesítse azt. Az én dolgom az, hogy engedelmeskedjem parancsainak,

nem pedig hogy tanácsokat adjak neki. Szolgája vagyok, nem ügyvédje.

Hozzá kiáltok, és Ő meghallgat engem.