"Ti vagytok, akik megmaradtatok velem az én
kísértéseimben" (Lk 22,28).
Való igaz, hogy Jézus Krisztus velünk van kísértéseinkben;
de vajon mi vele megyünk-e az Ő kísértéseibe? Sokan nem járnak többé Jézussal
attól a perctől kezdve, amikor megtapasztalták, mit tud tenni Ő. Ügyelj arra,
hogy Jézussal tartasz-e akkor is, amikor Isten életkörülményeidet
megváltoztatja, vagy ekkor átállsz a világ, a test és az ördög oldalára?
Viseljük ugyan a hozzátartozás jelét, de vele is járunk? "Ettől fogva
sokan visszavonultak tanítványai közül és nem jártak többé vele" (Jn
6,66). Jézus kísértései egész életén át tartottak, így végigkísérik Isten
Fiának bennem lévő életét is. Abban az életben, amelyet most élek, Jézus
Krisztussal járok-e?
Azt képzeljük, hogy védekeznünk kellene néhány olyan dolog
ellen, amit Isten enged meg az életünkben. Soha! Isten irányítja
életkörülményeinket; és bármilyenek is azok, nekünk csak arra kell ügyelnünk,
hogy "megmaradjunk Vele az Ő kísértéseiben". Itt az Ő kísértéseiről
van szó, nem a miénkről; ezek Isten Fiának bennünk levő élete ellen irányulnak.
Testi életedben Jézus Krisztus becsülete forog kockán. Hűséges maradtál-e Isten
Fiához azokban a kísértésekben, amelyek az Ő benned való életét szorongatják?
Továbbra is Jézussal jársz-e? Az út átmegy a Gecsemánén, a
város kapuján, egészen ki a táboron kívül. Magános út ez, és arra visz, ahol
már lábnyom sem tálalható - csak ez a hang hallatszik: "Kövess
engem!"
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.