Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe
fogadsz"
(Zsolt 73,24).
Napról napra, évről
évre hittel megbíztam Isten bölcsességében és szeretetében, és tudom, hogy nem hiába. Soha nem tagadott meg tőlem
semmi jó dolgot, amit megígért, és biztos vagyok benne, hogy egyetlen szava sem
volt hiába elhangzott szó.
Vezetésére
hagyatkozom a jövőben is, mert magamtól nem tudom, melyik úton járjak: válassza
az Úr ki számomra a nekem rendelt utat.
Tanácsra és segítségre van szükségem, mivel kötelességeim
sokszor túl nehezek, vagy ütköznek egymással, és gyakran igen bonyolult
helyzetekbe is kerülök. Ezért az Urat keresem mint Főpapomat, és az
Ővilágosságára és igazságára (úrimjára és tummimjára) nézek.
A csalhatatlan és tévedhetetlen Isten akaratát a magam
elgondolása és barátaim tanácsa fölé helyezem.
Dicső Uram, kérlek,
Te vezess továbbra is!
Nemsokára jön a
vég: még néhány esztendő, és el kell mennem ebből a világból, de az Atyához
megyek. Az én Uram ott lesz halálos ágyamnál. Ő fog várni a menny kapujánál: Ő
vezet be a dicsőség honába. Nem leszek idegen a mennyben: Istenem és Atyám
befogad engem a végtelen mennyei boldogságba.
Dicsőség legyen neked, Uram,
Aki vezérelsz engem,
Odaát pedig dicsőségedbe fogadsz.
Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.