Hatalmas különbség van aközött, hogy gyógyítjuk a
beteget, vagy imádkozunk a betegért. Összességében az egyház elhitte,
hogy Isten képes gyógyítani, de azt nem, hogy már meg is tette. Nem hiszik,
hogy Ő már kirendelte a gyógyításhoz szükséges erőt és hatalmat a részünkre.
Így aztán szükség idején úgy közelednek Istenhez, mint egy koldus. Kérik, hogy
gyógyítson, pedig az az igazság, hogy Isten már megtette a maga részét
a gyógyulásért.
Isten természetfeletti, halottakat támasztó erőt
helyezett MINDEN újjászületett hívő belsejébe (Ef. 1:19-20), és
rajtunk áll, hogy megparancsoljuk a gyógyulásoknak, hogy megtörténjenek.
Ahelyett, hogy passzívan kérleljük Istent, hogy tegyen
valamit, parancsnokokká kell válnunk – olyanokká, akik hitben
felállnak, hatalmat vesznek Krisztusban és Isten erejét parancsolják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.