"Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki
énhozzám jön, azt én nem küldöm el: mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy
a magam akaratát tegyem, hanem, hogy annak az akaratát, aki elküldött
engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem
adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Mert az én atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen: én pedig feltámasztom őt az utolsó napon."
János. 6:37-39,
Hálát adunk a mi mennyei Atyánknak, hogy kiválasztott minket erre a kegyelemre. Dicsőség Istennek, hogy gondja volt arra, hogy Jézus az ő gyermeke ott hagyva a menny csodálatos világát, biztonságát, a földi életet választva, meghalt érettünk. Az övéi vagyunk, ez bizonyos. A jó pásztor minden bárányára figyel, mert fontos neki, akár kicsin, akár nagy, akár fekete, akár fehér. Az üdvösségnél nincs nagyobb kincsünk, ez a mi jutalmunk.
Ez az a kenyér, ami az mennyből szállt le: ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké." ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.
János. 6:58,59,
Ő maga az élet, az ige amit olvasunk az az élet, amit az Úrvacsora alkalmából magunkhoz veszünk, az maga az élet. A világ, keres, kutat és elégedetlen, boldogtalan, mert nem találja meg azt amire a lelke vágyik. Mert a génjeinkbe van kódolva az Isten hiánya, de nekünk kell azt keresni és el nem tévelyegni, csapdába esve, más irányba, amit a gonosz kínál. Mert ő résen van, és mindenkinek felkínál valamit, hogy meg ne találja azt, amitől a megmenekülése függ.
Azt az embert, aki féli az Urat,
oktatja ő, hogy melyik utat válassza.
Élete boldog marad,
és utódai öröklik a földet.
Közösségben van az Úr az őt félőkkel,
szövetségére tanítja őket.
Zsoltárok 26:12-14,
Mert az én atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen: én pedig feltámasztom őt az utolsó napon."
János. 6:37-39,
Hálát adunk a mi mennyei Atyánknak, hogy kiválasztott minket erre a kegyelemre. Dicsőség Istennek, hogy gondja volt arra, hogy Jézus az ő gyermeke ott hagyva a menny csodálatos világát, biztonságát, a földi életet választva, meghalt érettünk. Az övéi vagyunk, ez bizonyos. A jó pásztor minden bárányára figyel, mert fontos neki, akár kicsin, akár nagy, akár fekete, akár fehér. Az üdvösségnél nincs nagyobb kincsünk, ez a mi jutalmunk.
Ez az a kenyér, ami az mennyből szállt le: ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké." ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.
János. 6:58,59,
Ő maga az élet, az ige amit olvasunk az az élet, amit az Úrvacsora alkalmából magunkhoz veszünk, az maga az élet. A világ, keres, kutat és elégedetlen, boldogtalan, mert nem találja meg azt amire a lelke vágyik. Mert a génjeinkbe van kódolva az Isten hiánya, de nekünk kell azt keresni és el nem tévelyegni, csapdába esve, más irányba, amit a gonosz kínál. Mert ő résen van, és mindenkinek felkínál valamit, hogy meg ne találja azt, amitől a megmenekülése függ.
Azt az embert, aki féli az Urat,
oktatja ő, hogy melyik utat válassza.
Élete boldog marad,
és utódai öröklik a földet.
Közösségben van az Úr az őt félőkkel,
szövetségére tanítja őket.
Zsoltárok 26:12-14,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.