„Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik
[fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma):
név, amely jelenti: a hatalom,
tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket;
démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő.
Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az,
ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt
érvényben] nyelveken szólnak. [Ha] Kígyókat
vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít,
félretesz, eltávolít, elvisz], és
ha valami halálost [halálos mérget] isznak,
meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).
Ez az ígéret az újjá született
embernek szól. Erről így beszél az Úr Jézus Nikodémusznak (jelentése: diadalmas a népe között): „…Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem
születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testtől született, (hús)test az; és a mi Szellemtől született,
szellem az. Ne csodáld (ne csodálkozz), hogy
azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek” (Ján. 3,5-7).
A feltámadott Úr ígérete az
Övéinek: „… monda azért nékik (a
tanítványainak, és a mindenkori Övéinek) Jézus:
Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek
titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).
Mert ez a hatalom – erő –
csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek
[kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és
Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).
Már Dávid így prófétál az új
teremtésről: „Oroszlánon és áspiskígyón
jársz (és eltaposod az oroszlánt és a viperát), megtaposod (és eltiprod) az
oroszlánkölyköt és a sárkányt (és a tengeri szörnyet)” (Zsolt. 91,13).
És Pál apostolon mutatja be a
Szent Szellem, hogy a fenti prófécia a látható világ szintjén is működik. „Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett
(vagyis összegyűjtött egy csomó rőzsét) és
a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, (a kezébe mart, és) az ő kezére ragadt. De néki, minekutána a
kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn”
(Csel.
28,3.5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.