„Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben,
aki én bennem hisz” (Ján. 12,46).
Dávid már így prófétál
Róla, aki elhozta a világosságot: „Mert
te gyújtod meg az én szövétnekemet (te gyújtasz nekem mécsest); az Úr az én Istenem megvilágosítja az én
sötétségemet (Uram, fénysugarat ad nekem a sötétségben)” (Zsolt.
18,29).
Mert: „Az Úrtól való
szövétnek (az Úrtól kapott mécses) az
embernek lelke (pnoé:
életet adó ereje), aki
megvizsgálja a szívnek minden rejtekét (egészen átkutatja bensőnket)” (Péld.
20,27).
Lábam előtt mécses
(szövétnek) a te igéd, és ösvényemnek világossága” (Zsolt. 119,105)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.