„Én, az Úr (JHVH=Jahve, az
örökkévaló) vagyok az, aki a szívet
fürkészem, és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint
és cselekedeteinek gyümölcse szerint. (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan
élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli)” (Jer. 17,10).
Dávid így tesz vallást az Úrnak: „Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. Te ismered ülésemet és
felkelésemet (vagy ha felállok), messziről
érted gondolatomat (messziről is észreveszed szándékomat). Járásomra és fekvésemre ügyelsz (szemmel
tartod), minden utamat jól tudod
(gondod van minden utamra). Mikor még
nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt (te már pontosan tudod) Uram! Elől és hátul körülzártál engem
(minden oldalról körülfogtál), és
fölöttem (rajtam) tartod kezedet.
Csodálatos előttem e tudás, magasságos (igen magas), nem érthetem azt (nem tudom felfogni)” (Zsolt. 139,1-6).
„… mert egyedül csak
te ismered minden embernek szívét” (1
Kir. 8,39)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.