Konfucius, Buddha, Mohamed és Jézus Krisztus Egy kínai ember
egyszer elmesélte élete tapasztalatait a maga képes nyelvén: Mély verembe
estem, minden erõmmel igyekeztem kijutni, de nem sikerült. Arra jött Konfucius
és így szólt: - Fiam, ha hallgattál volna a tanításomra most nem lennél ebben a
veremben. - Ezt tudom! - kiáltottam, de ez most nem segít rajtam. Segíts! Akkor
követem tanításodat. Konfucius azonban mit sem törõdve velem folytatta útját és
otthagyott reménytelenül.
Majd másvalaki jött, és letekintett a verem mélyére. Buddha
volt. Keresztbefonta karját és azt mondta: - Fiam, ha te is keresztbefonod
karodat, behunyod szemedet és a teljes nyugalom és alázatosság állapotába
kerülsz, akkor eléred a nirvánát, az örök megsemmisülést, ahogy én is elértem.
Légy közönyös minden külsõ körülménnyel szemben, és megtalálod nyugalmadat.
Sietõs léptekkel közeledett Mohamed, lehajolt a verem szélén
és lenézett. - Ember! Ne csinálj olyan nagy lármát! Annyi bizonyos nyomorult
helyzetben vagy. Félsz? Nos, nem kell félned. Allah akarata volt, hogy ide
beleessél. Ezt jól gondold meg. Ki tehet valamit Allah akarata ellen? Mondd el
a hitvallást: Allah nagy és Mohamed az õ prófétája. Mormold ezt a vallástételt
amíg örökre be nem zárul a szád. Aztán halj meg. Kétszeresen fogod élvezni a
paradicsom gyönyörûségeit. És Mohamed is elment, de engem nyomorult embert nem
szabadított meg.
Aztán ismét hangot hallottam. - Fiam! Feltekintettem és
megláttam Jézus arcát. Az ember fiáét, telve részvéttel és együttérzéssel.
Egyetlen szemrehányó szó sem hagyta el az ajkát. Azonnal lejött hozzám a
verembe. Tulajdon életét adta, hogy megmentsen. Karjával átölelt, kiemelt a
verembõl és szilárd talajra állította lábamat. Levette beszennyezõdött ruhámat,
és tulajdon ruhájába öltöztetetett. Azután ennem adott, végül így szólt: -
Kövess engem, és mostantól fogva vezetlek. Megõrzöm lábadat az eleséstõl. Ezért
lettem én -így mondta a kínai- Jézus követõje .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.