"Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba
kerül, megmenti az Úr" (Zsolt 41,2).
A szegényre gondolni, sorát szívünkre venni: keresztyén
kötelesség. Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: "a szegények mindig
veletek lesznek" (Mt 26,11).
Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek,
még többen semmit sem adnak. Ez a drága ígéret azoknak szól, akiknek gondjuk
van a szegényekre, közelről megvizsgálják az ügyüket, terveket készítenek
megsegítésükre és körültekintően véghez is viszik azokat. Ezzel a
gondoskodással többet tehetünk, mint a pénzzel, de a legtöbbet a kettővel
együtt. Akik így gondolnak a szegényre, azoknak maga az Úr ígér segítséget, ha
bajba kerültek.
Különleges gondviselésben lesz részünk, ha az Úr látja, hogy
mi is próbálunk másokról gondoskodni. Mert akármilyen nagylelkűek vagyunk is, a
bajokat mi sem fogjuk elkerülni; de jótékonyságunk feljogosít arra, hogy
számítsunk az Úr szabadítására. Ő nem szegi meg adott szavát és ígéretét.
Lehet, hogy a szőrösszívű fösvények is kiabálnak valahogy a bajokról, de a
bőkezű és nagylelkű hívőkön maga az Úr segít.
Ahogyan másokkal szemben cselekedtél, úgy cselekszik az Úr
veled. Ezért bátran adj oda mindent, amivel csak segíthetsz másokon!
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.