„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget"
(Zsolt 62,2).
Áldott az a helyzet, amelyben tudunk valóban az Úrban, és
egyedül csak Őbenne elcsendesülni. Jó lenne ezt tenni ma és mindennap.
Megnyugodni és várni az Úr által megszabott időt. Őrá várni a szolgálatban,
Benne bízni boldog várakozásban, Előtte imádságban elcsendesülni és lelki
nyugalmat találni. Ez a lehető legjobb magatartás, amit mint teremtmények
Teremtőnk, mint szolgák Urunk és mint gyermekek Atyánk előtt tanúsíthatunk. Ne
próbáljunk parancsolni Istennek, sem szemrehányást tenni neki. Nehogy
rosszkedvűek vagy bizalmatlanok legyünk Vele szemben. De ne is meneküljünk
sorsunk elől, és ne futkossunk emberekhez segítségért; ez ellentétes volna az
Istenben való elcsendesüléssel. Istenben, és csakis Őbenne bízzunk teljes
szívből.
Milyen áldott a bizonyosság, mikor tudom, „tőle kapok
segítséget". Számíthatok rá. Istentől jön a segítség, és senki mástól. Övé
minden dicsőség, mert egyedül Ő tud és Ő fog megszabadítani. Bizonyosan
megteszi akkor és úgy, ahogy Ő azt jónak látja. Megszabadít a kétségekből, a
szenvedésekből, a rágalmazásokból, és minden szükségünkből. Noha mindennek
egyelőre még semmi jelét nem látjuk, ne térjünk el semmiképpen se az Úr
akaratának teljesítésétől, hiszen az Úr irántunk való szeretete és hűsége felől
semmi kétségünk sem lehet. Nemsokára meglátjuk most még rejtett útjait, ezért
dicsőítsük irgalmáért már előre is.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.