Amit kimondasz, az a hited
tükörképe. A negatív dolgok megvallásával kizárod Istent az életedből, és az
ördögöt engeded be, a betegségekkel és fájdalmakkal együtt.
Kezdj el figyelni arra, mi az amit kimondasz, és mi az amit a többiek mondanak. Soha ne felejtsd el: amit valaki kimond, azt hiszi igazán a szívében. Ha rajtakapsz valakit helytelen megvallásokon, ne támadj rögtön rá. Csak figyelj, miket mondanak ki az emberek, miben hisznek a szívükben. Sajnos, meg fogod látni, hogy általában nem a helyes dolgokban hisznek.
Sokszor a keresztények is a helytelen dolgokat vallják meg, mert helytelen, az Igével ellentétes dolgokban hisznek. Tehát a legfontosabb az, hogy miben hiszel. A hitedet Isten Igéjébe kell vetned, mert Isten Igéje az igazság.
A Biblia azt tanítja, hogy újítsuk meg az elménket Isten Igéje alapján. A keresztények többnyire nem kételkednek a Biblia Igéiben, de amikor oda jutnak, hogy megvallást kellene tenniük, akkor egész mást mondanak ki. A feladat nem csupán annyi, hogy meg kell tanulni egy új nyelvet és azt kell beszélni, hanem a hitnek is ott kell lennie mellette.
Egyszer Magyarország északi részén tartottam gyógyító alkalmat. Az ottani református pásztor szervezte az összejövetelt, aki egy szót sem tudott angolul, de tökéletes angolsággal felolvasott egy üdvözlő levelet, mivel angolul szertett volna köszönteni. A keresztények sokszor ugyanezt teszik. Nem a helyes dolgokban hisznek, de megtanulják ezt a fajta "igei" nyelvet. Megtanulják a megvallások nyelvét, mindenhol a helyes és igei dolgokat mondják, mégsem kapnak semmit Istentől, mert nem a szívükből mondják ki. Sok keresztény úgy gondolja: ez egy formula, amelyben beszélni kell. Ez nem egy formula, hanem egy élet.
Ugyanez a helyzet a megvallásokkal is. Kimondhatod a helyes dolgokat, de nem fog működni a számodra, amíg nem a szívedben élő hitből mondod ki. Mert amit hisztek a szívetekben, az sokkal fontosabb, mint amit kimondotok. Ha az ördög nyomást gyakorol rád, meg fogod látni, mi az, amit valójában hiszel a szívedben.
Tény az, hogy Jézus Krisztus már mindent megszerzett a számodra, amire valaha is szükséged lesz az életben. Ha hiszed ezt a szívedben, ki is kell mondanod. Utána válik valósággá az életedben.
Nagyon sok keresztény veszíti el úgy a gyógyulását, hogy miután meggyógyult, a helytelen dolgokat mondja ki és az ördög vissza tudja rá tenni a betegséget. Ezért nagyon figyeljetek arra, amit kimondotok. Ha nem az Ige szerint beszéltek, akkor közelednetek kell Isten Igéjéhez, és el kell mélyednetek benne. Ellenkező esetben e világ istene, az ördög kerít benneteket a hatalmába, e világi rend szerint fogtok gondolkodni és beszélni.
A II. Kor. 5:7 igevers írja: Mert hitben járunk, nem látásban - vagy egy másik fordítás szerint - nem a szemlélésben. Pál apostol itt arról tanít, hogy amíg vándorként élünk e testben, addig távol vagyunk az Úrtól. A Biblia azt tanítja: e földi sátorházunk, vagyis a testünk nem a végleges otthonunk. Itt csak árutazók vagyunk. A Mennyország a végleges otthonunk.
Jézus Krisztus a tanítványoknak búcsúzóul azt mondta: Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (János 14:2-3.) Örök életű szellemi lények vagyunk, a fizikai testben csak "rövid" ideig élünk. Egyszer mindenkinek szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy e földi ideje lejárt. Pál ezt így fogalmazza meg: kiköltözik a fizikai testéből és elköltözik az Úrhoz. A testünk tehát nem a lényegi valónk.
Jézus elvárja a tanítványaitól, és tőlünk is, hogy hitben járjanak és ne látásban. Más szóval ne az határozza meg a hitünket, amit látunk vagy érzünk. Jó példa erre, amikor Jézus a hitetlen Tamáshoz szólt. Amikor Tamásnak elmondták a többiek, hogy látták a feltámadt Jézust, Tamás így felelt: Ha nem látom az Ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. (János 20:25.)
Vagyis Tamás nem hitt addig, amíg nem látott, és ujjaival és kezével nem tapinthatta Jézus sebeit. Nézzük meg, hogyan tekint Jézus az ilyen fajta hitetlenségre: Azután, mikor asztalnál ülnek vala, megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik Őt feltámadva látták, nem hittek. (Márk 16:14.)
Jézus a szemükre vetette hitetlenségüket, és azt felelte: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek. (János 20:29.)
Kezdj el figyelni arra, mi az amit kimondasz, és mi az amit a többiek mondanak. Soha ne felejtsd el: amit valaki kimond, azt hiszi igazán a szívében. Ha rajtakapsz valakit helytelen megvallásokon, ne támadj rögtön rá. Csak figyelj, miket mondanak ki az emberek, miben hisznek a szívükben. Sajnos, meg fogod látni, hogy általában nem a helyes dolgokban hisznek.
Sokszor a keresztények is a helytelen dolgokat vallják meg, mert helytelen, az Igével ellentétes dolgokban hisznek. Tehát a legfontosabb az, hogy miben hiszel. A hitedet Isten Igéjébe kell vetned, mert Isten Igéje az igazság.
A Biblia azt tanítja, hogy újítsuk meg az elménket Isten Igéje alapján. A keresztények többnyire nem kételkednek a Biblia Igéiben, de amikor oda jutnak, hogy megvallást kellene tenniük, akkor egész mást mondanak ki. A feladat nem csupán annyi, hogy meg kell tanulni egy új nyelvet és azt kell beszélni, hanem a hitnek is ott kell lennie mellette.
Egyszer Magyarország északi részén tartottam gyógyító alkalmat. Az ottani református pásztor szervezte az összejövetelt, aki egy szót sem tudott angolul, de tökéletes angolsággal felolvasott egy üdvözlő levelet, mivel angolul szertett volna köszönteni. A keresztények sokszor ugyanezt teszik. Nem a helyes dolgokban hisznek, de megtanulják ezt a fajta "igei" nyelvet. Megtanulják a megvallások nyelvét, mindenhol a helyes és igei dolgokat mondják, mégsem kapnak semmit Istentől, mert nem a szívükből mondják ki. Sok keresztény úgy gondolja: ez egy formula, amelyben beszélni kell. Ez nem egy formula, hanem egy élet.
Ugyanez a helyzet a megvallásokkal is. Kimondhatod a helyes dolgokat, de nem fog működni a számodra, amíg nem a szívedben élő hitből mondod ki. Mert amit hisztek a szívetekben, az sokkal fontosabb, mint amit kimondotok. Ha az ördög nyomást gyakorol rád, meg fogod látni, mi az, amit valójában hiszel a szívedben.
Tény az, hogy Jézus Krisztus már mindent megszerzett a számodra, amire valaha is szükséged lesz az életben. Ha hiszed ezt a szívedben, ki is kell mondanod. Utána válik valósággá az életedben.
Nagyon sok keresztény veszíti el úgy a gyógyulását, hogy miután meggyógyult, a helytelen dolgokat mondja ki és az ördög vissza tudja rá tenni a betegséget. Ezért nagyon figyeljetek arra, amit kimondotok. Ha nem az Ige szerint beszéltek, akkor közelednetek kell Isten Igéjéhez, és el kell mélyednetek benne. Ellenkező esetben e világ istene, az ördög kerít benneteket a hatalmába, e világi rend szerint fogtok gondolkodni és beszélni.
A II. Kor. 5:7 igevers írja: Mert hitben járunk, nem látásban - vagy egy másik fordítás szerint - nem a szemlélésben. Pál apostol itt arról tanít, hogy amíg vándorként élünk e testben, addig távol vagyunk az Úrtól. A Biblia azt tanítja: e földi sátorházunk, vagyis a testünk nem a végleges otthonunk. Itt csak árutazók vagyunk. A Mennyország a végleges otthonunk.
Jézus Krisztus a tanítványoknak búcsúzóul azt mondta: Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. (János 14:2-3.) Örök életű szellemi lények vagyunk, a fizikai testben csak "rövid" ideig élünk. Egyszer mindenkinek szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy e földi ideje lejárt. Pál ezt így fogalmazza meg: kiköltözik a fizikai testéből és elköltözik az Úrhoz. A testünk tehát nem a lényegi valónk.
Jézus elvárja a tanítványaitól, és tőlünk is, hogy hitben járjanak és ne látásban. Más szóval ne az határozza meg a hitünket, amit látunk vagy érzünk. Jó példa erre, amikor Jézus a hitetlen Tamáshoz szólt. Amikor Tamásnak elmondták a többiek, hogy látták a feltámadt Jézust, Tamás így felelt: Ha nem látom az Ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. (János 20:25.)
Vagyis Tamás nem hitt addig, amíg nem látott, és ujjaival és kezével nem tapinthatta Jézus sebeit. Nézzük meg, hogyan tekint Jézus az ilyen fajta hitetlenségre: Azután, mikor asztalnál ülnek vala, megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik Őt feltámadva látták, nem hittek. (Márk 16:14.)
Jézus a szemükre vetette hitetlenségüket, és azt felelte: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek. (János 20:29.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.