Tanácsoddal igazgatsz engem és azután dicsõségbe fogadsz be engem. (Zsoltár 73:24)
Aszáf, ennek a zsoltárnak az írója, csak súlyos harcok után jutott a hitnek erre a bizonyosságára. Elõször nem tudott tájékozódni Isten útjain. Azt látta, hogy az istentelenek tervei sikerülnek, jól megy dolguk, elõrejutnak, gyõznek. Ezzel szemben
a kegyeseknek nehéz a soruk, gyötrõdnek minden nap. Egyik baj a másikat éri náluk. Az egész élet a véletlen értelmetlen játékának tûnik s mint sötét rejtély nehezedik lelkére. Aszáf már majdnem megingott hitében, míg be nem ment a szentélybe és ki nem öntötte szívét Isten elõtte. Ekkor fénysugár hullott lelke sötétségébe. Az a lényeges, ami a végén történik; meglátta világosan, hogy Isten örök végzése igazgatja sorsomat. Õ mindent bölcsen intéz. Elkészítette tervét felõlem, célja a dicsõség. Ez lett elõtte hitben bizonyossá és ez így is van.
Isten gyermekei mennyei Atyjuk leggondosabb vezetése alatt állnak. Õ mindent jól kigondolt és bölcsen elrendezett. Néha értelmetlennek tûnik sok minden, úgy látszik, mintha Isten gyermekei szívtelen emberek erõszakoskodásának lennének kiszolgáltatva, mintha vak természeti erõk labdája és a kegyetlen sors áldozatai lennének. De ez csak látszat. Õrizkedjünk attól, hogy elõre hangos véleményt formáljunk és beleszóljunk az Õ vezetésébe. Isten nem kér tõlünk tanácsot és ez jó. - Talán mi magunk szereztünk bajt magunknak. Ha, mint a tékozló fiú, a magunk útjain járunk, ne csodálkozzunk, ha nyomorúságba jutunk. Ne írjuk ezt Istenünk rovására, mert „a magad bûne fenyít meg téged és engedetlenséged miatt bûnhõdöl." Ekkor csak arra van szükségünk, hogy magunkba szálljunk és megforduljunk, így újra Isten kegyelmes keze alá juthatunk, aki mindent jól végez.
Egy asszony évekig ágyhoz volt kötve. Nem sok szellemi adottsággal bírt. De egyet biztosan tudott: „Ez az út számomra a legjobb. Ha Isten valami mást, könyebbet talált volna számomra, akkor azt adta volna nekem." Ez a bizonyosság megõrizte a keserûségtõl és zúgolódástól. Derûsen és bátran hordozta betegségét. - Ne homályosítsuk el Isten végzéseit saját értelmetlenségünkkel, mint egykor Jób a nehéz kísértés óráiban. Higgyünk és várjunk Õrá! Isten célja az övéivel a dicsõség. Figyeljünk az út végére, mert ott dõl el minden: „... azután dicsõségbe fogadsz be engem."
Isten gyermekei mennyei Atyjuk leggondosabb vezetése alatt állnak. Õ mindent jól kigondolt és bölcsen elrendezett. Néha értelmetlennek tûnik sok minden, úgy látszik, mintha Isten gyermekei szívtelen emberek erõszakoskodásának lennének kiszolgáltatva, mintha vak természeti erõk labdája és a kegyetlen sors áldozatai lennének. De ez csak látszat. Õrizkedjünk attól, hogy elõre hangos véleményt formáljunk és beleszóljunk az Õ vezetésébe. Isten nem kér tõlünk tanácsot és ez jó. - Talán mi magunk szereztünk bajt magunknak. Ha, mint a tékozló fiú, a magunk útjain járunk, ne csodálkozzunk, ha nyomorúságba jutunk. Ne írjuk ezt Istenünk rovására, mert „a magad bûne fenyít meg téged és engedetlenséged miatt bûnhõdöl." Ekkor csak arra van szükségünk, hogy magunkba szálljunk és megforduljunk, így újra Isten kegyelmes keze alá juthatunk, aki mindent jól végez.
Egy asszony évekig ágyhoz volt kötve. Nem sok szellemi adottsággal bírt. De egyet biztosan tudott: „Ez az út számomra a legjobb. Ha Isten valami mást, könyebbet talált volna számomra, akkor azt adta volna nekem." Ez a bizonyosság megõrizte a keserûségtõl és zúgolódástól. Derûsen és bátran hordozta betegségét. - Ne homályosítsuk el Isten végzéseit saját értelmetlenségünkkel, mint egykor Jób a nehéz kísértés óráiban. Higgyünk és várjunk Õrá! Isten célja az övéivel a dicsõség. Figyeljünk az út végére, mert ott dõl el minden: „... azután dicsõségbe fogadsz be engem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.